Rendíthetetlennek lenni a hitben
Dán 6,12-28 - Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre, amint imádkozott és Istenéhez könyörgött. Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a parancs felől: „Király! Vajon nem rendelted-e el, hogy mindenkit, aki harminc napon belül valamely más istenhez vagy emberhez fordul kéréssel, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe?” Azt felelte nekik a király: „Úgy van a dolog, a médek és a perzsák megszeghetetlen törvénye szerint.” Ekkor ők feleltek, és azt mondták a királynak: „A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor elimádkozza a maga imádságát.” Mikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse. Ám azok a férfiak megértették a királyt és azt mondták neki: „Tudd meg, király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint semmiféle határozatot, amelyet a király kiad, megváltoztatni nem szabad.” Erre a király kiadta a parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt mondta akkor a király Dánielnek: „A te Istened, akit te mindenkor tisztelsz, szabadítson meg téged!” Aztán hoztak egy követ, rátették a verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen. A király aztán hazament, és étkezés nélkül nyugalomra tért. Nem is hordták fel elé az étkeket, de még az álom is elkerülte őt. Hajnalhasadtával aztán felkelt a király, és sietve az oroszlánok verméhez ment. Mikor a verem közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: „Dániel, az élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?” Azt felelte erre Dániel a királynak: „Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!” Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem találtak rajta, mert bízott az ő Istenében. A király parancsára azonban elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris megragadták őket, és összetörték minden csontjukat. Ekkor Dáriusz király írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek, amely bárhol a földön lakik: „Békességtek bőségben legyen! Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét, Mert ő az élő Isten, és örökké az marad; az Ő országának nem lesz vége, és hatalma örökké tart. Ő megment és megszabadít, jeleket és csodákat művel az égen és a földön; Ő, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok verméből.”
Lk 21,20-28 - Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett az ő pusztulása. Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. Az ott lévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne menjenek oda. Mert a bosszúállás napjai ezek [MTörv 32,35], hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön és harag ezen a népen. Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket minden néphez, Jeruzsálemet pedig legázolják a pogányok [Zak 12,3], míg be nem telik a nemzetek ideje.
(25-28) Jelek lesznek akkor a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a földkerekséggel történik, mert az egek erői megrendülnek. Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Mikor pedig ezek elkezdődnek, húzzátok ki magatokat és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.”
/:„Jelek lesznek akkor …” A jelek csak azok számára jelek, kik hisznek a jelekben!
Dániel próféta igaznak találtatott, az oroszlánveremben számára már eljött megváltásának ideje. Próbálom elképzelni magam: leengednek oda, hol e világ íratlan törvényei szerint is halál vár rám. Nincs esélyem az életben maradásomra. De Dániel egész életében – ahogy a tegnapi részletben is olvastuk – igaz ember volt, aki nem csupán könyörgött, imádkozott Istenhez, hanem az egész életét az Isten-hite határozta meg. Vajon kétségei, félelmei voltak, mikor leengedték? Vagy teljesen ráhagyatkozott Istenére?
Jézus jövendölése szerint az ítéletkor, mit jelek vezetnek fel, rettegés, megdermedt rémület, lesz úrrá a bizonytalanságtól és félelemtől a népeken. De az Istenfélőkhöz szólva, azt mondja, „húzzátok ki magatokat és emeljétek fel fejeteket”! Vagyis, ne kételkedjetek, ne legyetek kicsinyhitűek, „mert közel van a ti megváltástok”! Mindennek alapja az én hitem: miben és kiben hiszek! Most, itt, a jelenben!
A végről szólnak a mai nap Szentírási részei, olyan végről, mely egy pillanat vége, de valami kezdetét hordozza. Életem minden pillanata vég – és valaminek a kezdete egyben – míg Isten bizalmát élvezem. Vagy jelen testi létemben, vagy a lélek valóságában. Ha a lélek valóságában, létében, öröklétében hiszek, akkor a szerint kell élnem. Mint Dániel próféta: hitében szilárd, állhatatos, alázatos, imádságban kitartó, életigenlő, törvénytisztelő, hatalomtisztelő – vagyis: előítélettől mentes volt! Dániel bölcsen élte életét. Jézus arra is tanított, hogy az ítéletet mindenki maga vonja magára, amiből arra a következtetésre kell jutnom, hogy életem minden pillanatában meghozott döntésem ítél meg engem. Tudva, hogy döntéseimben bizonytalan vagyok, hitemben kell erősnek lennem, melyet Isten irgalmas szeretetébe gyökereztetek, tehát döntéseimet a hitembe ágyazom: Istenem, Te tudod mi válik javamra, tégy velem akaratod, szándékod szerint, döntéseimben is rád hagyatkozom. Nem elégszem meg azzal, hogy Te élj bennem, én is Benned akarok élni! Veled akarom meghozni döntéseimet, és soha nem ellenedre. Vágyva várva megváltásom napjára. Ámen:/
