Éber vágyakozással várakozni
Dán 7,15-27 - Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem. Odamentem az egyik ottállóhoz, és biztos magyarázatot kértem tőle mindezekre. Ő megmondta és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét: „Ez a négy nagy vadállat négy olyan ország, amely a földön támad; a fölséges Isten szentjei azonban elnyerik majd az országot, és övék lesz az ország örökké, örökkön-örökké.” Aztán meg akartam tudni a valót a negyedik vadállatról, amely nagyon különbözött az összes többitől, és igen rettenetes volt; a fogai és körmei vasból voltak, falt és rágott, és a maradékot a lábával összetaposta; a tíz szarvról is, ami fején volt, továbbá arról a másikról, ami kinőtt, és amely előtt három szarv lehullott; arról a szarvról, amelynek szeme volt és nagy dolgokat beszélő szája, és nagyobb volt a többinél. Láttam ugyanis, hogy íme, az a szarv hadat viselt a szentek ellen és diadalmaskodott rajtuk, míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, és el nem jött az idő, és a szentek birtokukba nem vették az országot. Ő így szólt: „A negyedik vadállat egy negyedik ország lesz a földön, amely nagyobb lesz minden országnál; felfalja, összetiporja és összezúzza az egész földet. Ennek az országnak a tíz szarva pedig tíz király lesz; őutánuk pedig egy másik támad, amely hatalmasabb lesz az előbbieknél, és három királyt megaláz. Sokat beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig. Aztán leül a bíróság, hogy a hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék, és az országot, a hatalmat és az ország nagyságát az egész ég alatt átadják a Magasságbeli szentjei népének; az országa örökkévaló ország lesz, és neki szolgál majd és engedelmeskedik minden király.”„
Lk 21,34-36 - Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.”
/:Mikor ma, egy új napra ébredek, és érzem magamon ennek bizonytalanságát, az idő előtt várható unokám érkezése miatt, még jobban érzem szükségét annak, hogy életemet rá bízzam, teljesen, Istenre. Mennyire semmi az ember az élet dolgaiban, egyedül az Isten végtelen gondoskodó szeretete a remény, mely felemeli, a gondok súlyától elbírja oldani. A virrasztás és imádság az, mely könnyíti a terhet már most, a jelenben is. Az örökkévaló ország, mely perspektíva, mely a mindennapok szorongását felülírja, értékteleníti, leegyszerűsíti, hiszen mi az én napom a világ napjában, és mi az én napom Isten örökkévalóságában. És mégis, gondja van e napom fölött is!
Uram, engedd, hogy soha ne felejtsem mennyire fontos az, hogy virrasszak, és imádkozzak, nem felejtve, hogy el jön az az óra, az a nap, mikor meglepsz, mikor eléd kell állnom. Ma vágyakozom erre a találkozásra, de segíts, hogy rettegnem soha ne kelljen tőle. Mikor a közönyösség, közömbösség tör rám, kérlek emlékeztess, kegyelmeddel rázz fel, Te mutass döntéseimben helyes utat, meg ne tévedjek többé. Ámen:/
