Jót tenni szeretetből
Iz 25,6-10a - Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból. Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült. Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről. Bizony, az Úr szólott! Ezt mondják majd azon a napon: „Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, benne reméltünk, ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán! Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.” Eltapossák Moábot a lakóhelyén, mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;
/:Kiben remélhet a bűnös, ha remélni bír? Ki az, ki megszabadíthat bűneimtől, mit begyűjtöttem? Ki ismer, és mégis olthatatlan hűséggel szeret, csak abban remélhetek! Mint egyedül itt a földön Apám és Anyám, kik hivatásuknál fogva e földön mindeneken túl szeretnek, úgy e világon túl ki Atyám és Anyám, ők azok kik szeretetében nem csalatkoztam soha. Isten irgalmas szeretete az, ki magába oltott, kire rábízom magam. Ki kitaposni bírja belőlem Moábot, a szennyet, a gonoszt, mindent mi istentelen bennem, és mit gyűlölök magamban. Mert vágyok – olthatatlan vággyal – a Seregek Urának asztalánál lakmározni, ahol részegségem nem lesz fajtalankodás, az általa kínált zsíros falatok nem tömítenek el, és nem gerjesztenek bűnös vágyakat bennem, de még teljesebb alázatra és hűségre indítanak iránta. Ámen:/
Mt 15,29-37 - Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült. Nagy tömeg jött oda hozzá, velük együtt sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket. A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a bénákat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét. Ezután Jézus magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: „Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.” A tanítványok ezt felelték neki: „Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét, és néhány apró halunk.” Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megszegte, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.
/:Jézus, Te válogatás nélkül, mindenkit meggyógyítasz? Én, mikor egy elesett emberrel találkozom, magamban azt kérdezem, miért bűnhődik? Mit tett maga ellenében? Ha téged szeretni akarlak nem kérdeznem kell, hanem jót tenni. Nekem is sajnálnom kell, ahogy Te megsajnáltad a tömeget, és magam erejéből, amennyire telik, enyhíteni keserűségét. Mit bánom én, ha visszaél velem, tegye, ha neki arra van szüksége, csak szeressek, feltétel nélkül. Nem magamért, hanem Teérted, hogy Rád csodálkozzon az, ki engem lát, hogy általam téged lássanak meg az emberek. Tanúd akarok lenni Uram, én, akit megváltottál; én akinek megbocsátottál és megbocsátasz napról napra; én, akinek minden napot odaajándékozol a Te napodból, azért, hogy Rólad tehessek tanúságot; én, aki ha észreveszek bármi keserűséget, fájdalmat, szenvedést, a Te hiányodat, akkor azért legalább egy fohászt elmondhassak – megszentelendő hiányodat Veled! Uram, légy erősségem, mindenkor menedékem! Ámen:/
