Tűzzománcként élni
Ter 3,9-15.20 - Az Úr Isten azonban szólította az embert: „Hol vagy?” Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” Erre megkérdezte tőle: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?” Az ember azt felelte: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.” Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Miért tetted ezt?” Ő így felelt: „A kígyó rászedett és ettem.” Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek.
Ef 1,3-6.11-12 - Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban.
Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.
/:Az Isten megteremtette az Embert, hogy neki adja a teremtett mindenséget, „hajtsátok uralmatok alá” – ajánlással. Teljes szabad kezet adva az Embernek, egyetlen feltétele volt: Isten hatalmát ne akarja bitorolni, elégedjen meg a teremtett világ feletti hatalommal, a nélkül, hogy a teremtő fölött akarna uralkodni! Mikor Isten látta, hogy a kapottal nem tud betelni az Ember, akkor szólítja: Ember, „hol vagy?” Hova keveredtél? Mit tettél? „Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben.” Amit az Ember nem értett meg, nem volt képes elfogadni. Ezért mikor eljött az idő, Isten újjá teremteni akarja az Embert. Kiválaszt egyet a bárányok közül, akit arra megfelelőnek talál, Máriát kelti a világba, oly tisztán, mint akkor, annak ideje előtt tette ezt Ádámmal, és Évával. Már nem bízik meg a férfiban, mert csalódott Ádámban, magára veszi az Atya felelősségét! Isten az új Ádám, aki az új Évát – Máriát ellátja aggódó, féltő, de óvó szavaival, most már többet mond, hogy Mária értse szándékát: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” „Fiút szülsz”, „az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. Micsoda hit, mekkora kegyelem volt Máriában, amelyet engedett, hogy beérjen – születésétől kezdve, a fogantatás elfogadásának napjáig(!) –, hogy ki tudja mondani végül, hogy „legyen nekem a te igéd szerint”. Bizonyosra veszem, hogy akkor, ott, Mária nem is értette, hogy milyen nagy dologról van szó, de hitte, hogy az Isten akarata jó, és neki erre, ezt kell válaszolnia.
A megváltásom ott kezdődött el, ahol Mária hite felszabadítja az Isten akaratát.
Amikor az Ember visszaadja szabadságát, vagyis rábízza szabadságát az Istenre: „legyen nekem a Te akaratod szerint”, akkor váltja ki útlevelét az Isten országába. Ki van ellenem, ha Isten van velem?
Micsoda erő szunnyad Mária igenjében! Az embert, akit elárverezett a gonosz, kiváltja Mária által az Isten, újra esélyt kap az Ember arra, hogy szabad legyen. Léte nincs már Ádámhoz bilincselve, mert eljön Jézus, aki azért jön, ’hogy megváltsa a világot’ (Jn 12,47), hogy ’tanúságot tegyen az igazságról’ (Jn 18,37). Egyértelművé tegye az Ember számára, hogy mi az ami bűn, és mi az ami jó! „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” (Lk 12,49). Kiégetni belőlem a bűnt, ki ’hallgatok szavára’! (Jn 18, 37).
Mária, a Te mindent felülíró ajándékozó szeretetedbe kapaszkodom, és kérem segítségedet, hogy férfi létemre én is, tudjak olyan szabad lenni, hogy Isten szeretetében fogant meghívását elfogadjam, és ez az elfogadás sugározzon belőlem cselekedeteimen keresztül. Ámen :/
