Ajándékozottból ajándékozóvá lenni
Iz 45,6b-8.18.21b-25 - hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más! Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket. Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt.” Mert így szól az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta: „Én vagyok az Úr, és nincs más. Hirdessétek és adjátok elő, tanácskozzatok is egymással! Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva? Ki hirdette régóta? Nemde én, az Úr? Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincs kívülem. Forduljatok hozzám, és megszabadultok, a földnek határai mind, mert én vagyok az Isten, és nincs más! Önmagamra esküdtem, igazság jött ki számból, szó, amely nem tér vissza: előttem hajlik meg minden térd, énrám esküszik minden nyelv.” Azt mondják: „Csak az Úrban van igazság és erő!” Hozzá jönnek és megszégyenülnek mind, akik pereltek vele. Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik Izrael minden ivadéka.
Lk 7,18b-23 - Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. János erre odahívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”„ Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől vagy a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. Ezt felelte nekik: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot [Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1]. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
/:Kiben van hitem, ha nem Jézusban, akit az Isten küldött el közénk? Az ég hullajtja a magot, melyet a föld terem meg, mely szabadulást és igazságot hoz a földnek. Ahogy minden élet Istentől, az Úrtól származik, úgy szabadulásom és igazságom is tőle van, melyet hirdetnem kell, melyről beszélnem kell. Isten mit ad, vissza nem veszi, mit ígér, meg nem gondolja, hitem meg nem inoghat Benne!
A hit az egy olyan csodálatos adomány, képesség, ami a tudás fölött állóan reményt ad arra, hogy mind azt, amit tudásommal fel nem érek, mégis megélhetem. A hit, tulajdonképpen a töredékességemnek az elfogadása: elfogadom, hogy képtelen vagyok tudásommal mindent érteni.
Jézus, Ő az égből alászállott kenyér, az ég által elhullajtott igazság, a szabadságom záloga, akinek hatalma van minden bűn fölött. „Menjetek, vigyétek hírül (…), amit láttatok és hallottatok”! Tanúja vagyok Jézusnak, akire keresztségemben hitet kaptam, aki boldogságom oka, akiben meg nem botránkozhatok! E hitből fakad tudásom, mely erőm, és gazdagságom. Így vagyok képes megélni létemet, az egésznek részeként vagyok, mely bizonyosság és biztonság is számomra.
Uram, köszönöm ezt a napot, mit rám bízol, nekem ajándékozol. E napommal szolgálatodra szeretnék lenni, melyre magamtól képtelen vagyok, de általad képessé lehetek. Tőled várom szabadulásomat, ezért vágyom eljöveteledet, és ezért készülök születésedet ünnepelni. Ajándékot akarok adni Neked, segíts, a Te kegyelmedből válhassak ajándékozóvá, mely nem földi kincseket akar jelenteni, hanem magamat, akin meglátszik, átsüt Isten szeretete. Ámen:/
