Isten számít rám is.
Jer 23,5-8 - Íme, jönnek napok -- mondja az Úr --, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk. Azért íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor nem mondják többé: „Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!”, hanem: „Él az Úr, aki felhozta és elvezette Izrael házának ivadékait észak földjéről és minden országból”, ahová elűztem őket; és a saját földjükön fognak lakni.”
Mt 1,18-24 - Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni” [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
/:A férfi, akire az Isten számít! József példája kell, hogy Isten felé fordítson. Ebből az Evangéliumi részből bizonyosan kitudódik, hogy József nem volt felületes ember, elkötelezett volt Istennek. Máskülönben meg sem hallotta volna az angyal szavát. Másrészt pedig gyakorolta is hitét, szeretettel volt Mária iránt: „nem akarta őt hírbe hozni”. Nem a maga szégyenével volt elfoglalva, hanem Mária szégyene foglalkoztatta. Az a szeretet volt benne, ami megnyitotta szívét arra, hogy meghallja az Istent! Aki nem marad el, megszólítja: „Ne félj”! ’Tervem van Veled, József! Meghívlak teremtő, és megváltó akaratom részeként!' József, aki szereti Istent végtelen szeretettel, és hűséggel, de szereti az asszonyt is, Máriát, akit Isten kitüntetett szeretetével kiválasztott.
Egy álom, mely álom Isten valósága és ember boldogulásává lesz, csak azért, mert az ember elfogadja az Isten akaratát, magára veszi Isten szándékát, még akkor is, ha nem érti, ha nem látja át – de mert Isten akarja, elfogadom. Vajon mit értett abból József, amikor azt mondta az angyal, hogy „ő szabadítja meg népét bűneitől”. Nem kell értenem az Isten üzenetét, csak annyit kell belőle felfognom, hogy nagy dolgot művel általam. Általam? Az Isten? Igen, a végtelen, és mindenható, akit csak az ismerhet, akinek a fiú kinyilatkoztatja (Mt 11,27). Én már ismerhetem, mert Jézus már eljött a világba, hogy a világnak megmutassa az Atyát, de József még nem ismerhette, mégis képes volt hinni! Ez az a hit, amit irigylek tőle, és amire törekedni próbálok. Ezért kell még többet imádkoznom, böjtölnöm, készülnöm, hogy bennem szülessen meg végre a megváltó és a megváltás. Hogy képes legyek úgy tenni, ahogy tett József amikor az Úr angyala azt megparancsolta neki. Nem elfogadta kelletlenül, hanem „magához vette”. Azzal a szeretettel, amely Istenben volt teljes benne. Az ember, aki az emberek között, azok ítéletét, megítélését bírta, gondtalan, és megingathatatlan szeretettel fogadta el Máriát. Nem kételkedett Benne. Nem csökönyösséggel ragaszkodott Máriához, hanem szeretettel vette magához. Ha nem lenne Istenhitem, mellyel ezt megélni bírom, akkor kénytelen lennék egy káprázatosan romantikus meseként elbeszélni. De most inkább elcsendesedem, és így esedezem Istenhez, hogy adjon nekem oly kegyelmet, hogy úgy tudjak Benne hinni és úgy tudjam Őt szeretni, ahogy erre képes volt Szent József. Mert tudom, hogy szólítasz Istenem, hogy vállaljak részt a Te teremtő művedből, amellyel a világot meg akarod váltani, amely a Te szeretetedről tanúskodik itt a világban, csak bennem kevés a befogadásodhoz a szeretet. Remélem, de kérem is, hogy még, adj időt, és Szentlelked erejét, hogy halljalak és követni bírjam parancsodat. Ámen:/
