Köszönöm örömömet
Iz 52,7-10 - Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet; aki azt mondja Sionnak: „Királyként uralkodik Istened!” Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, amikor visszatér az Úr Sionra. Örvendjetek, ujjongjatok együtt, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet. Felfedte szent karját az Úr, minden nemzet szeme láttára; és meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását.
Zsid 1,1-6 - Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki -- mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: „Fiam vagy te, én ma szültelek téged” [Zsolt 2,7]? És ismét: „Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?” [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: „És imádja őt Isten minden angyala!” [MTörv 32,43G]
Jn 1,1-18 - Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: „Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
/:Örülni tudnánk e napnak, ha felérnénk a nap erejét. Pedig már Izajás is figyelmeztetett erre: „Örvendjetek, ujjongjatok együtt”! Hinni Istent! Micsoda méltóság. Hiszen a világ Isten nélkül torzó, ki elvitatja Istentől a teremtést, a világ rendje fölötti hatalmát, az fájdalmat terem, és sajnálatot gerjeszt. Istenbe vetett hitem emel emberi méltóságra, aki megszólít „Fia által”, aki örököse az Isten tulajdonának, aki azért jött, hogy örökségét megtisztítsa a bűntől. Hogy Istenben hinni tudjak, el kell ismernem, el kell fogadnom bűnösségemet. Fel kell ismernem, hogy létem nem létező, ha nem vagyok képes a bűnbánatra – ha önmagamat nem vagyok képes mérni a mindenséghez, a teremtett világ egészéhez, és annak alkotójához, vagyis nem értem meg, nem élem meg teremtett voltomat!
Ki vagy Te Ember? Kérdezem, ahogy annyian már a történelem során feltették a kérdést. Önmagad szülötte vagy? Vagy elfogadod, hogy amint minden, Isten teremtett téged is? „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” A világosság, mely láthatóvá tesz mindent; a sejtelem eloszlik, és a hit által minden érthetővé válik, mely az Igazság; nem az én igazságom, de igazságommá válik a világosság bizonyosságában! Erről szól Karácsony ünnepe, az Ember szabadságáról! mely már nem önmaga örvényében kavarog, hanem színről színre láthatja, értheti a megtestesült ige által önmaga hatalmát – Istengyermekségét. És kitágulnak a létezés kontúrjai, enyém e föld, de enyém lehet Isten országának teljessége is! Van kit dicsérhetek, kibe beleolvadhatok, kiben elenyészhetek minden gyengeségemmel és kényszerűségemmel – mert kénytelen kelletlen kell elviselnem magam, hogy nem tudok más lenni, hiába szeretnék. „Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet.” Ez a Jézus Krisztus, aki a Mózesi törvények felett áll, aki nem azért jött, hogy megszüntesse a törvényt, hanem azért, hogy értelmet adjon a törvénynek. Mert a törvény nem önmagáért van, hanem azért, hogy a szeretetet szolgálja. Amikor a törvényt betartom, nem azért tartom be mert csak, hanem azért, mert a törvény által szolgálom azt, akiért a törvény van! A legfőbb törvényalkotó az Isten, aki az Ember kezébe ad mindent, hogy boldoguljon, és boldogulásra segítsék egymást. Nekünk azért kell a törvényt megélnünk, hogy Isten igazságának szolgáljunk, mert létünket az Isten teljességében vágyunk megélni. Ezért örömöm, és boldogságom, hogy Jézus a világra született!
Uram szeretlek, mert szeretve érzem magam, biztonságodat tudom magamon, árvaságomban, sivárságomban, a törvény ridegségében Te dédelgetsz, és szeretetre gyújtasz. Köszönöm Karácsony melegét. Ámen:/
