Helyem a történelemben a „vagyok”
1Sám 1,1-8 - Volt egy Ramátaim-Szófímból, Efraim hegységéről való ember, akit Elkánának hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Eliúnak volt a fia, aki Tóhunak volt a fia, aki az efraimi Szúfnak volt a fia. Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták. Fenennának voltak gyermekei, Annának viszont nem voltak gyermekei. Ez az ember minden évben felment városából Silóba, hogy imádkozzon, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának. Ott Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr papja. Egyszer aztán, amikor feljött a nap, Elkána leölte áldozatát, és adott belőle egy-egy részt Fenennának, a feleségének, és Fenenna valamennyi fiának és lányának. Annának azonban szomorúan adta oda az egy részt, mert Annát szerette, de az ő méhét az Úr bezárta. Ezért a vetélytársnője bosszantotta is sokat, és bántotta, sőt azt is a szemére vetette, hogy az Úr bezárta a méhét. Ezt tette vele, és így ingerelte őt esztendőről-esztendőre, valahányszor eljött az idő, és felmentek az Úr templomába. Így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez. Elkána, a férje megkérdezte tőle: „Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet?”
Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: „Nagyon nagy megalázás ért!” Elkeseredésemben azt mondtam: „Hazug minden ember!” Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.
Mk 1,14-20 - Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Jézus azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!” Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt. Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is hálóikat javították a hajóban, és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.
/:Kétezer évvel Jézus megjelenését követően vagyok. A világ ugyan az, mint annak előtte volt. Az Ember is ugyan az, mint annak előtte volt? Hát nem. Nem tehetek úgy, hogy nem veszek tudomást Krisztusról, a kinyilatkoztatásról. Arról az Istenről, akit Jézus mutat meg, akit annak-előtt nem ismerhetett Ember. Összehasonlíthatatlanul gazdagabb vagyok! És még valami; az a jövőkép, melyet nem csak megmutat Jézus nekem, hanem átnyújt nekem, felkínál nekem, kezembe tesz. Bele kell borzadnom, zavarba hoz, ijesztő távlatot rajzol elém – ha bírok vele. A természetességemet teljesen más dimenziókba ábrázolja: nem csak úgy lettem, hogy legyek, és nem csak úgy elmúlok, hogy többé ne legyek; hanem vagyok, és ez a vagyok, örökérvényűvé váló jelenlétemmé lehet, ha ezt képes vagyok elfogadni, magamévá tenni. Mindezért nem kell mást tennem, csak bűnbánatot tartani, és hinnem az Evangéliumot. A Mindenség örökösévé tesz Jézus jelenléte, történelmisége. A szó ereje emelkedik a magasságba, az ige értéket formál, örök értéket, számomra! Mi ehhez pénz, autó, utazás, ház, földi hatalom, bármi földi gazdagság?. Lehet, szabad a kettőt összevetni?
Képes a ma Embere felfogni, hogy micsoda dossziét kapott Jézustól - az Istentől, Jézus Krisztus által? Hogy mekkora érték van birtokomban? Amivel én élhetek? Jézustól kezdve minden anyaság is sokkalta nagyobb érték!
Akkor az asszony számára büntetés volt, ha nem szülhetett, ha nem lehetett gyermeke, ma pedig millió számra utasítják vissza az asszonyok a gyermeket, az áldást, a megtermékenyítés gazdagságát. Ember milliók, milliónyi esetben utasítja vissza nemzőképességének áldását, azt, hogy én, az Ember része lehetek Isten teremtő művének, részt vehetek az öröklétre meghívásomnak örömének megosztásában, hogy általam sokakat is meghív erre a „vagyok” – létre Isten. Nem, nem a bűnről akarok itt most beszélni, hanem a gazdagságról, melyet Isten nekünk adott, embereknek, az emberiségnek. A szeretet esélyét, hogy szeretetet adhatok, ami által kapok sokkalta többet.
Nincs esélyem a visszautasításra, csak arra, hogy elfogadjam, hogy éljek vele! Köszönöm Uram, Isten! Ha másképpen nem vagyok képes, hogy ezzel a lehetőséggel éljek, mit nekem kezembe adsz, akkor csak az is elég nekem, hogy mind ezért áldjalak, dicsérjelek és felmagasztaljalak. Legyen áldott az Úr neve! Ámen:/
