Az Úr az én pásztorom
1Sám 16,1-13 - Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: „Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.” Azt mondta erre Sámuel: „Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl!” Azt mondta erre az Úr: „Vigyél magaddal egy borjút a csordából és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, s kend fel azt, akit majd mutatok neked.” Úgy is cselekedett Sámuel, ahogy az Úr azt mondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, elcsodálkoztak a város vénei és eléje mentek és megkérdezték: „Békés-e a jöveteled?” Ő azt mondta: „Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot.” Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra. Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: „Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?” Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: „Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.” Erre Izáj odahívta Abinádábot, és őt vezette Sámuel elé. Ám ő azt mondta: „Ezt sem választotta az Úr.” Erre Izáj Simát vitte oda, de őróla is azt mondta: „Ezt sem választotta az Úr.” Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak: „Ezek közül nem választott az Úr!” Majd azt mondta Sámuel Izájnak: „Ez az összes fiad?” Ő azt felelte: „Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti.” Azt mondta erre Sámuel Izájnak: „Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön.” Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: „Kelj fel, kend fel, mert ő az!” Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába.
Mk 2,23-28 - Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok azt mondták neki: „Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad.” Ő így felelt nekik: „Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid [1 Sám 21,2-7], amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott azoknak is, akik vele voltak?” Aztán hozzátette: „A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.”
/:Érzelmekkel dús testbe öltöztettél Isten, de Neked a szív cselekedete a kedves! Ez az, mi vitatkozóvá, nyugtalanná tesz; bátortalanná válok, mikor magamra tekintek. Nem vagyok talán kedves Neked? Mert a lélek próbája a test? („Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyéből szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket.” [MTörv 13,4]) Ahogy próbára tetted Ábrahámot is [Zsid 11,17]? Ahogy „a vas keménységét a tűz próbálja meg, a könnyelműeknek a bor a nagy próbakő” [Sir 31,26]? Másrészt viszont, „megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” [Zsid 12,6] Ha így van is, elfogadom, mert van miért lakoljak. S kitől fogadnám el jobban büntetetésemet, ha nem tőled?
Mert szeretlek Isten, Jézus Krisztus Istene, aki a Fiú által vagy látható nekem, akit általa ismerhetek! Szeretetemmel ragaszkodom Hozzád, megfelelni szeretnék kihívásaidnak, terveidnek, parancsaidnak, azzá lenni vágyom, akiben örömödet leled. De testem e földnek rabja, ki e világi érzékeimmel érzek, és vágyok örülni, mitől nem tudok szabadulni, ezért Neked ajánlom, mi örömöt adsz nekem, fogadd el, neked adom, Tebenned akarok minden örömömben örülni, add, hogy a Te örömöd legyen az enyém.
Aki legyőzi a kedvet, s a lélekre hagyatkozik; aki vágyakat elkerget, mert a lélek arra tanít, mi igaz, mi Istenben gazdagít! Vagyis a törvény – mi bennem szokássá silányul – ne önmagáért legyen hatalom, hanem az, életet kell, hogy fakasszon bennem. A törvény maga Isten kell legyen! Ne az Isten és Ember közé álljon a szombat, hanem a szombatnak Istenhez kell emelnie az Embert. Így legyen minden ünneppel! Istennel való kapcsolatomat kell ünnepelnem, a lehetőségeimet kell az ünnepben ünnepelni, mely lehetőségek Istenhez vezetnek; megállni a hétköznapokban, és odafordulni, feltekinteni Istenre. Legalább az ünnepemet Neki szenteljem! Akkor legyek Vele egészen.
Isten, ki Atyám vagy, és ki a Fiúban lettél emberré, hogy a lelked ereje egészen átjárhassa az Embert, emberségemben nemesíts meg egészen. Hogy gondolataimmá a Te gondolataid legyenek, a Te örömöd az enyémekké legyenek, a Te akaratod az én akaratommá legyenek, a Te ünneped legyenek ünnepeimmé. Hogy, amit tudtomra akarsz adni, az értésemmé váljon. Ámen:/
