Országépítő nemzet Krisztus nemzete
2Sám 7,4-17 - Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal: „Eredj, s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul? Hiszen nem laktam én házban attól a naptól kezdve, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptom földjéről mind a mai napig, hanem sátorhajlékban jártam. Szóltam-e valahol, ahol Izrael fiaival jártam, Izrael valamelyik törzsének, amelyet népemnek, Izraelnek legeltetésével megbíztam, s mondtam-e nekik: Miért nem építettetek nekem cédrusházat? Most azonban ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, s veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a föld nagyjainak neve. Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt, attól a naptól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Nyugodalmat adok tehát neked minden ellenségedtől, s íme, előre megmondja neked az Úr, hogy házat alkot neked az Úr. Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát. Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre. Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival. De irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam Saultól, akit eltávolítottam színem elől, hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.” Így, egészen e szavak szerint, s egészen e látomás szerint mondta el Nátán mindezt Dávidnak.
Mk 4,1-20 - Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. Példabeszédekben sok mindenre tanította őket: „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.” Majd ezt mondta: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg.” Mikor egyedül maradt, megkérdezte őt a vele levő tizenkettő a példabeszéd felől. Ezt mondta nekik: „Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el, hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek” [Iz 6,9-10]. Majd így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet? A magvető az igét veti. Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott. Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad. A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.”
/:„Nektek adatott”! Nektek, kik „kitartottatok velem megpróbáltatásaimban”, ezért rátok hagyom az országot, Atyám örökségét,- olvastam tegnap Lukácstól. Most pedig, hogy tudjátok mit tegyetek e hatalommal, mely szolgálat legyen, ismernetek kell Isten országának titkait. Ne csüggedjetek, ha tanításotok nyomán nem tér meg mindenki, hiszen, eleve vannak, akik kívül vannak, akiket a tanítás el sem ér. Itt Jézus nem egyszerűen a bűnösökről beszél, hanem azokról, akik elvesztek, akik nem keresik, nem igénylik, nem akarnak az igazság által élni, akik a Szentlelket megcsúfolják, akikről azt mondja Jézus: „De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad” [Mk 3,29].
Hát nem értitek, ti vagytok a magvetők, kik elvetitek Isten igéjét. Kik hallgatják szavaitokat, vagy a Szentírást olvassák, azok olyanok, mint az útszéli por, melyet az első fuvallat felkap és elsodor; mint a termőtalajt nélkülöző köves hely, hol egyetlen életképes mag sem tud gyökeret verni; vagy mint a burjánzó, minden értéknélküliből táplálkozó tövisek, amelyek között az igényes, értékes növény nem bír megmaradni, mert elszívja az életerőt a tövis. De, ne féljetek, mert vannak közöttük bő termést hozó, jó termő földek is, akik munkátok eredményét többszörösen meghálálják nektek. Nektek, tudnotok kell, kik végig velem vagytok, hogy szenvedést is vállalni kell „az evangéliumért Isten erejének segítségével” (ahogy olvastam, szintén tegnap, Szent Páltól), mert az erő veletek van!
Jézus az, akit az Úr megígért Dávidnál - „Ő fog házat építeni nevemnek” – és mikor tanítja tanítványait, mikor elindítja őket, mikor rájuk hagyja Isten országának dolgait, akkor építi Atyja házát, majd ezt az építőmunkát végzik Krisztus utódaiként - verejtékes, áldozatos, vértanúságba is torkolló megpróbáltatások között – az apostolok is. De Isten jelen van, érthetjük bátran, hogy már Dávidnál megígérte a Szentlelket: „s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre. Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: … megfenyítem őt, … de irgalmasságomat meg nem vonom tőle”!
Isten, ki mindenkor, mindenben minden tudás vagy! Már Dávid idején tudtad a Megváltót, aki Fiad, és a Szentlelket, aki Erőd, az erőtlenség idején is.
Most, Isten, engedj még tőlem egy kérdést. Én, és a magam féle keresztények, kik ma élünk, életképes magok vagyunk, de tövisek közé hullottunk? Vagy egyszerűen életképtelenek vagyunk? Útszéli por, köves hely, mindent evő tövisek, kik nem tudunk érték és értéktelen között különbséget tenni? Mert, hogy úgy érzem, elnyom a világ, a bűn. És, bizony a kishitűség is bűn.
Isten, segíts, Jézus Krisztusban emelj föl bennünket, hogy a világot a lélek magaslatairól láthassuk; hogy eltörpüljön szemünk előtt mi értéktelen; hogy figyelmem, és figyelmünk e világban a Te csodálatodra legyen képes. Teremtő akaratodban felfedezzük az Embernek nyújtott szereteted gyönyörűségét, pompáját, mely a teremtett természet gazdaságában lehet részünk, és bizonyítékunk minden értéktelen ellenében - mit történelmünk során összehordtunk, bizonyítékul ellenedre. Tisztítsd meg látásomat, érzékeimet, érzéseimet, szívemet, lelkemet, és minden gondolatomat, hogy a Te országodat legyek képes teljes erőmmel és lelkesedésemmel építeni, egy megújulni akaró Kereszténység egységében, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen:/
