Érted, Veled és Benned
1Kir 3,4-13 - Elment tehát Gibeonba, hogy ott áldozzon -- az volt ugyanis a legfőbb magaslat --, s ezer áldozati állatot mutatott be Salamon egészen elégő áldozatul azon az oltáron, Gibeonban. Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: „Kérj, amit akarsz, s megadom neked.” Azt mondta erre Salamon: „Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül. Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni, s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet. Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?” Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon. Azt mondta azért az Úr Salamonnak: „Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass: íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz. Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem.
Mk 6,30-34 - Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: „Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.
/:„Pihenjetek meg”, töltődjetek fel. Látja Jézus, értékeli, talán büszke is rájuk, amit tettek. Örül, hogy az elhintett magok jó földbe hullottak, hogy megértették Isten akaratát, tervét, szándékát, hogy azonosulni tudtak a tanítással. És talán a pihenés szó alatt Jézus arra is gondolt, hogy mint Salamon, sikereiket, eredményüket tegyék le Isten elé, mint néki szentelt áldozatot, mit magukból adtak Neki.
Egy esemény, mikor a Mester szeretne tanítványaival bensőséges közösségben magukra maradni, együtt lenni velük, de nem lehet, mert, mit elkezdtek, az már is tovább él, vonzzák a tömeget. És Jézus megszánja őket. Az apostolok társaságában, de Jézus nem tudja megtenni, hogy csak velük legyen, folytatja, mit elkezdett: tanít. Tanítja a népet. Hűséggel, állhatatosan, fáradhatatlanul. Kellett, hogy értsék a tanítványok, hogy valami nagy dolog történik, és nincs vesztegetni való idő: „én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen,” (Jn 10,10) „azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” (Jn 18,37). Jézus nem azzal törődik, ki miért jön Hozzá, nincs benne semmi előítélet az emberek iránt, és nem küldi tanítványait, hogy aki nem oda való, azt zavarják el. Nem válogat, mert a szeretet nem válogatós! Az Atya küldte, aki feladatot adott neki, a feladat teljesítése, az Atya akaratának teljesítése fáradhatatlanságának oka. „Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.” (Jn 12,47). Életet hoz, bölcsességet, gazdagságot, ismeretet arról, Aki van! Akinek az igazsága kell, hogy a legfontosabb legyen a számomra, hogy életem ne csupán valóság legyen, hanem a létezés állandósult állapotának a része, ami abban nyer értelmet, hogy most hogyan élek, mit cselekszem, miért cselekszem! Azt tanítja Jézus, hogy „Én” önmagában értelmetlen, ha a „Te” és az „Ő” fogalma hiányzik belőlem; ahol a „Te”, az Isten teremtettél, hogy „Ő” érte legyek. Hatalom, vagy szolgaság, gazdagság, vagy szegénység; bármelyik lehet érték, vagy értéktelen fogalom, minden azon múlik, hogy az egyes szám első személy hogy viszonyul az egyes- és többes- szám további alakjaihoz!
Isten, alakiságomat beléd akarom helyezni, énségemet, Benned akarom, hogy kiteljesedjen, hogy Én = Érted, Veled és Benned legyek valóságos. Add nekem életemhez bölcsességedet! Ámen:/
