A szó és a tett egymást erősítse
1Kir 8,22-23.27-30 - Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé és így szólt: „Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égben, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak. De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten igazán a földön lakjon? Hiszen ha az ég s az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet építettem? De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre s imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik, hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: „Ott lesz az én nevem” - hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek, minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen: halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes.
Mk 7,1-13 - Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött. Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. Mert a farizeusok és általában a zsidók, hacsak kezüket gyakran nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományait. Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem fürdenek; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását. Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: „Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?” Ő ezt felelte nekik: „Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak”, [Iz 29,13]. Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.” Majd így folytatta: „Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományait megtartsátok. Mózes ugyanis azt mondta: „Tiszteld atyádat és anyádat”; és: „Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg” [Kiv 20,12; 21,17]. Ti pedig azt mondjátok: „Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna”, azontúl már nem engeditek, hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért, s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet csináltatok; és sok más effélét cselekszetek.”
/:Atyám, beléd oltott szereteted bír rá, hogy Szent Fiadban, Jézus Krisztusban, ki felém jön az úton, felismerjem lelkiismeretemet, hogy magamnak is szegezzem a kérdést: ki vagyok? Csupán számmal, külsőségekkel vallok Rólad? Az ármány, hamisság, képmutatás, érdek, önzőség, vagy csupán érzelem, mi mondatja velem e szavakat? Mit zárt ajtók mögött levetnék, mint külsőséget, mert magam előtt – Veled szemtől szemben felvállalni nem bírnék? Ha tettem is, többé nem akarok olyat tenni, mi parancsaidat meghamisítja! Hogy tettem bár kit is megbotránkoztasson, vagy Benned elbizonytalanítson. Felvállalni téged - ki „megtartod szövetségedet s irgalmasságodat szolgáid iránt” -, megélni szeretetedet, mely annyi, hogy minden tettemet eléd viszem, mint „akik teljes szívükkel előtted járnak”. Mert, „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” [Róm 8,28]. Benned akarok lenni, létezni, ki törvényeidet önmagadért tisztelem, szeretem, és ragaszkodok hozzá! Ki megbotránkoztattam magamat is már oly sokszor, kezedbe ajánlom magamat, Te vezess, Te védelmezz, erőm, és bölcsességem legyél, ki lelkiismeretemen keresztül terelsz utamon, hogy tiednek ismerhess engem, ki szerető irgalmadra hagyatkozom. Ámen:/
