Jóllakatni a lelket
Jak 1,1-11 - Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét nemzetségnek! Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek. Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol. Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól. Minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember. A szegény sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy felemelték, a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága. Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján.
Zs 118,67-76 - Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél. Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre. A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem, de én teljes szívvel megtartom parancsaidat. Az ő szívük megalvadt, mint a zsír, én azonban törvényeidben gyönyörködöm. Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat. Szád törvénye nekem többet ér mint ezernyi arany és ezüst. Kezed teremtett és formált engem, adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat. Örvendezve néznek engem, akik téged félnek, mert erősen bízom szavaidban. Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak, és méltán aláztál meg engem. Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted.
Mk 8,11-13 - Mikor kiszállt, a farizeusok elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle. Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: „Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.” Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.
/:Jézus az előbb még könyörül az éhes népen, enni ad nekik. Itt pedig csalódik, mégpedig a vallási vezetőkben, akikről azt hihetnénk, leghamarabb kellene érteniük Jézus küldetését. Jézus szavaiban csalódott fáradság, fájdalom érződik. Nem erre számított. A nép vezetői, akik hit nélkül vallásuk urai e népnek. Hátat fordít nekik, ott hagyja őket szégyenükben, amitől azok biztos, hogy felbőszülnek, magára haragítja őket Jézus. Érezhetően érzelemmel és feszültséggel telített a levegő.
Jézus értette hitében megosztott, kétkedő, hatalmukra gondoló farizeusok szándékát, akit e szándék botránkoztatott meg, keserített el, amiért, nem látja méltónak a helyzetet, hogy jelet adjon, hogy elárulja az Istent.
Igen, aztán Jakab válaszolja meg nekünk az olvasmányban, hogy miért nem teljesíti kívánságukat Jézus, mert „minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember”. Annak nem válik hasznára Isten kincse, mert csak azt tekinti értéknek, mi maga számára érték, ill. minden értéket maga számára vált értékre!
Elcsitulok, visszavonulok magányomba, hol Istennel lehetek négyszemközt, ahol nem vonja el figyelmemet Isten, Rólad semmi, és senki, ahol megvizsgálhatom magam, hogy kétségek nélkül, hittel, téged önmagadért szeretve kérhetek: bölcsességedet add nekem, hogy kísértéseimben is téged lássalak, téged szerethesselek, hogy csábításaimnak ne engedjek! Hogy, majd amikor elszámolásra készülök, elmondhassam, büszkén, Neked, hogy kegyelmedből sikerült állhatatosnak lennem, és hogy ezt mennyire köszönöm Neked. Ámen:/
