Az igazság világossága foglaljon le
Jak 1,12-18 - Boldog az a férfi, aki a kísértést kiállja, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért. Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz. Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.
Mk 8,14-21 - Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban. Ekkor így intette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.” Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: „Nincsen kenyerünk.” Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: „Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? [Jer 5,21] Nem emlékeztek arra, hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?” Azt felelték neki: „Tizenkettőt.” „És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték neki: „Hetet.” Erre így szólt hozzájuk: „Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?”
/:„Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot?” De még mennyire, hogy nem értjük! Vagyis, ha értjük is, de e világi, kicsinyes gondjaink lefoglalnak. Itt van velünk Jézus, ez a csodálatos ember, aki egyedül alkalmas közülünk, hogy Istent közöttünk megtestesítse, hogy felnyissa szemünket, és szívünket Isten titokzatossága előtt. Mert Isten meg akar nyílni számunkra. És mi, a betevő falatokért aggódunk. Együgyűség, szűklátókörűség. Ha én lennék, már kiugrottam volna a csónakból, és vissza sem néznék rájuk, morognék, és lenézném, hogy meg sem érdemlik, hogy törődjek velük. De azért, mert én is együgyű, önző, gőgös ember vagyok. De azért vagyok itt, mert ebbe nem nyugszom bele. Érteni akarlak Jézus, de, ha már értelek, élni is akarok a szerint amit megértek belőled. Félre a kísértésekkel, a kívánságaimmal! Eleget vétkeztem már, ideje megtérnem. A kívánság meg ne foganjon, bűnt ne szüljön bennem! Én szeretlek Uram, Te tudod, hogy mennyire. De Te tudod, mire van szükségem, hogy e szavak életté legyenek bennem, a Te dicsőségedre. Csodádra van szükség ahhoz, hogy az legyek, aki Te akarsz lenni általam, akivé Te akarsz tenni engem. Én azt már meghallottam, hogy „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” [Mt 6,33]. De a hallás kevés, a tudás is kevés, az értés is kevés, ha Uram, kegyelmedet nem bírom, mihez hitemet acélozni kell. Hát az előttem lévő nagyböjtben hitemet megerősíteni fogom, Benned elmerülni imádságban és böjtben, hogy figyelmemet egészen Rád tudjam irányítani, hogy halljalak és értselek és higgyelek! Segíts, annyiban, hogy bírjam felidézni, felemlegetni minduntalan, mind azt a jót, mit köszönhetek Neked, amivel eddigi életem során bátorításodat, jelenlétedet, szeretetedet, türelmedet, hűségedet bizonyítottad nekem! Ámen:/
