Hazaérni, szenvedések árán is
MTörv 30,15-20 - Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor - íme, ma előre megmondom neked - elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon. Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá - hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága -, hogy sokáig lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”
Lk 9,22-25 - „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.” Azután mindenkihez szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?
/:Csak magamon érzem, ezért oly nehéz elhinni, hogy a szenvedés mindannyiunk életének része. Ha erről kezdek el gondolkodni, világosabbá, természetesebbé lesz számomra. Mert a szenvedés nem önmagában álló dolog. Jézus példáját, életét szemlélve formálom tudatomat, ismeretvilágomat. Jézus egész életében, melyet a Szentírás elénk tár, ott van a jó és a rossz közötti választás eseménye – ahogy a mi életünkben is. Döntések sorozata az élete, ahogy az enyém is. A döntések meghozatala önmagában nem természetes, nem sodortatás, hanem valami mellet, és ugyan akkor valamiről való lemondás közötti döntés. A lemondás pedig, ha tudatos, akkor azt jelenti, hogy bár szeretném, érzékeim vágynak rá, de mégis tudatommal elengedem, mert belátom, hogy számomra a másik fontosabb. Ebből talán nem is hiányozhat az, hogy megszenvedem annak hiányát, mit elengedek. Különösen, ha pillanatnyi önmagam ellenére látom be döntésem szükségét. De, ha döntésemhez még Isten kegyelmi segítéségét is igénybe akarom venni, akkor az Istennel való dialogizálást, imádkozást jelent, ami viszont úgy lehet hatásos, ha imádságomat összekapcsolom böjttel. „Ha teljes szívből akarok imádkozni, az imádságnak testileg is kifejezésre kell jutnia. A böjtben a testem is imádkozik. A böjt már önmagában imádság: a test fölkiáltása Istenhez”. (Anselm Grün: Böjt c. könyvéből) Tehát megszenvedi a test, mert intenzívebbé akarja tenni az imádságot. Vagyis, különösen a kegyelmi élet természetes része a szenvedés. „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem”. De a szenvedésben, bár a test tiltakozik ellene, de mégis élet van: „Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz”. Igen, mert bár a rossz tudom, hogy rossz, mégis bűnre vagyok kísértve, vagyis meg kell szenvednem, hogy a kísértést leküzdjem. „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék, meg kell, hogy öljék. Jézus belehalt szenvedéseibe, mert inkább választotta a szenvedést, mint, hogy szembeszegüljön az Atyával! De Ő már tudta, ahogy tudom már én is, hogy mind azért, mit vállalt az Atyáért, harmadnapra feltámadt! „Ha valaki utánam akar jönni …”. Ha vállalom, és megszenvedem az Atya melletti döntést …, „ragaszkodj hozzá - hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága”, akkor jutalmam lesz, ami Jézus jutalma is lett! Megváltás, örök élet, üdvösség, Istennel egy közösségre jutni! Mindent tudok róla, mit tudnom kell, hogy részem lehessen, már csak meg kell szenvednem. Rajtam áll, tudatosan vállalom a szenvedést, vagy ösztönösen a földi kényelmet, a sodortatást. Keresztemet ismerem, súlyát már tudom, de téged is tudlak, és tudom azt is, hogy szeretsz, és szereteted késztett rá, csábít, hogy Veled legyek. Hozzád akarok érni, szentségeidben részesülve megtérni a Te Hazádba, oda vágyom! Irgalmad, szereteted kísérjen oda. Ámen:/
