Még nem elég
Dán 9,4b-10 - A következőképpen imádkoztam az Úrhoz, Istenemhez, és a következő vallomást tettem: „Hozzád könyörgök, Uram, te nagy és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat azok iránt, akik szeretnek téged és megtartják parancsaidat! Vétkeztünk, gonoszságot követtünk el, istentelenül cselekedtünk, eltávoztunk és elfordultunk parancsaidtól és végzéseidtől. Nem engedelmeskedtünk szolgáidnak, a prófétáknak, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel ellened vétkeztek. Uram, az arcpirulás a miénk, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztek; de a tied, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mi ugyanis eltávoztunk tőled, és nem hallgattunk az Úrnak, Istenünknek szavára, hogy törvénye szerint járjunk, amit nekünk szolgái, a próféták által adott.
Lk 6,36-38 - Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.”
/:Mi az, mire azt mondhatnám, hogy ebben tökéletes vagyok? Nevetséges. Hiszen miben lehetnék elégedett magammal, mi az, miben nem volna mód arra, hogy tökéletesedjek? Amúgy is, mi bennem hiány, rosszra hajlam, bűn, kárhozat, lerontja azt, mi jóra kész. Kész vagyok rá, hogy Dániellel sirassam magam, vagy inkább megvalljam vétkemet, gonoszságomat. Engedetlenségemet, mellyel Istent megbántom, mert magamból képtelen vagyok jót kicsikarni. Próbálok megbocsátó, elnéző, irgalmas lenni, de mire észreveszem magam, már elhagyja a szó, az ítélet, a grimasz, a sértés magamat, kifejezem, mit gondolataimban kellene elnyomni. Egy fohásszal, egy könyörgéssel, egy Istenre mosolygással: látod én sem vagyok jobb nála, sőt még meg is ítélem. Elvonom tőle, a másiktól a levegőt, az esélyt arra, hogy jóvátehesse, mert ideje előtt megítélem, elítélem cselekedetét. Hogy észre sem veszi különben magát? Szeretettel figyelmeztetni, hogy nem jól tette, nem azonos az ítélettel! Alázatot gyakorolni milyen nehéz. És alázattal a szerető figyelmeztetést elfogadni, milyen nehéz! Uram, segítségedet kérem, hogy szereteted ereje - képes legyen feloldani görcseimet, rossz beidegződéseimet; - elsatnyult érzékeimet képessé tegye a jóra, a szelídségre, a türelemre, a megértésre, az együttérzésre, a segítőkészségre, hogy mindazoknak, akiknek szüksége van rá, a Te szeretetedből tudjak adni – a magam gúnya, irónizmusa, bántó szándéka helyett. Ámen:/
