A böjtben nemesedni Isten méltóságára
Ter 37,3-4.12-13a.17b-28 - Izrael ráadásul minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregségében nemzette, ezért készíttetett neki egy tarka köntöst. Amikor testvérei látták, hogy apjuk őt minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá. Amikor testvérei egyszer apjuk nyájait legeltetve Szíchemben tartózkodtak, Izrael azt mondta Józsefnek: „Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!” Ő azt felelte: „Készen vagyok”
József elment tehát a testvérei után, és Dótainban meg is találta őket. Amikor messziről meglátták, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik. Így szóltak ugyanis egymáshoz: „Itt jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai!” Amikor azonban Rúben meghallotta ezt, azon volt, hogy kiszabadítsa a kezükből, ezért így szólt: „Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek meg tisztán a kezeteket!” Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani a kezükből, és visszaadni atyjának. Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst, őt pedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz. Amikor aztán leültek enni, és föltekintve látták, hogy izmaelita vándorkereskedők jönnek arrafelé Gileádból, és fűszert, gyantát és mirhazsengét visznek tevéiken Egyiptomba. Júda ekkor azt mondta a testvéreinek: „Mi hasznunk, ha megöljük testvérünket, és a vérét eltitkoljuk? Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak, és nem szennyezzük be a kezünket. Hiszen testünk és vérünk ő!” Testvérei hallgattak szavára, és amikor odaértek a mádiánita kereskedők, kihúzták a vízveremből, és eladták az izmaelitáknak húsz ezüstért. Azok elvitték Egyiptomba.
Mt 21,33-43.45-46 - Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített [Iz 5,1-2]. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését. A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: „A fiamat majd tiszteletben tartják.” De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: „Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.” Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték. Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?” Azt felelték neki: „A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.” Jézus ekkor azt mondta nekik: „Sohasem olvastátok az Írásokban: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben”? [Zsolt 118,22-23] Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit. Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél. Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt.
/:Már az Ószövetség bizonyítja Isten szőlősgazda szerepét. Legvégül küldte el Jézust, egyszülött fiát, hogy szőlőjében rendet tegyen. Mert mi emberek vagyunk a bérlők, akik bérbe kapjuk Isten országát, hogy abban termőre váljon Isten elültetett szőlője. A mi lehetőségünk az, hogy minél jobb termést produkáljunk, amit elvár tőlünk a gazda. De mi egymást öldököljük, nem azt tartjuk fontosnak, hogy együtt teljesítsük megbízatásunkat, hanem azt számítgatjuk, hogy nekem milyen hasznom lehet ebből, sőt, hogy nekem legyen a legnagyobb hasznom ebből, és ráadásul bármi áron, és most, itt, és azonnal. Még a másik élete árán is. Lehet az is, hogy közben elvész a termés java? Mert már arra nincs is energiám, hogy figyeljek a termésre? A madarak elcsipegetik, a szél leveri, az eső mosdatja, míg nem elrohad, vagy szétlopkodják. Ki vagyok én: hű szolga, vagy élvhajhász, erkölcsileg silány? A dolgomat értem? Hogy nekem a szőlőtővel kell törődnöm, míg nem termést nem hoz, hogy az bő termést hozzon, majd a terméssel, hogy az a présbe kerüljön, hiszen azért kapom a fizetségemet, és nem az ügyeskedésemre kíváncsi a szőlősgazda! És ennek közös ügyünkké kell lenni!
Érzéseim, érzelmeim irányítanak (a vágyak, a kísértések), nem pedig a józanságom? Nem hiszek méltóságomban, melyre Isten rendeltetett? Alábecsülöm magam, vagy értéktévesztésben élek? Mi az én értékem? Az, amit pénzzé tudok tenni, vagy az, amire tart engem Isten? Hol a hitem, magamban, vagy Istenben?
Segíts meg Uram! Hogy e kérdésekre minden élethelyzetemben helyes választ tudjak adni, ne szavakban, hanem értelmemmel és cselekedetekkel. Uram, tedd szilajjá, hűségessé és állhatatossá Hozzád, és józanná értelmemet, hogy a lélek rezdüléseire képes legyek reagálni, engedelmességgel. Ámen:/
