Isten irgalma megelőz
Mik 7,14-15.18-20 Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, mely magányosan lakik az erdőségben, a kertek közepén. Legeljék Básánt és Gileádot, mint a hajdankor napjaiban. Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről, csodálatos dolgokat mutatok majd neki. Melyik isten hasonló hozzád, aki megbocsátod a gonoszságot, és elengeded örökrészed maradékainak bűnét? Nem folytatja tovább haragját, mert az irgalmasságot szereti. Ismét irgalmaz Ő majd nekünk; leveszi rólunk gonoszságainkat, s a tenger mélyére veti minden bűnünket. Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt, irgalmasságot Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak a hajdankor napjaiban.
Lk 15,1-3.11-32 Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.” Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: Azután így szólt: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: „Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!” Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!” Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: „Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok elő a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.” Aztán elkezdtek vigadozni. Az időseb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. Az így válaszolt neki: „Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.” Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta apjának: „Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hízlalt borjút.” Ő azonban azt mondta neki: „Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.””
/:Mintha Mikeás szavainak igazolását olvasnám: „… az emberiség elutasította az Istent és megszakította a kapcsolatot. Az Ő programja ennek a visszaállítása.” [*] Oly sokszor elmélkedtem már azon, hogy hogyan tudnám magam számára kézzelfoghatóvá tenni Isten irgalmasságát. Talán most sikerülhet. Az Ószövetségi jövendölés így szól: „Ismét irgalmaz Ő majd nekünk; leveszi rólunk gonoszságainkat, s a tenger mélyére veti minden bűnünket.”! Ez az ami a Húsvét méltóságos titka, szentsége! „Isten a világon bármit hajlandó megbocsátani az embernek azért, hogy helyreállítsa velük a kapcsolatát. Amit hangsúlyozok: Isten megbocsátásra irányuló vágya nem kerül ellentmondásba tökéletes igazságosságával.” [*] És ez az irgalmasság, vagy megbocsátás számomra, számunkra, újkori embereknek nem egy jövőbeni irgalmassága Istennek, hanem ami már megtörtént: Jézus szenvedésével és halálával! „A Teremtő számára a halálbüntetés elvállalása teremtményei helyett megfelel a tökéletes igazságosságnak.” [*] Isten irgalma előbb van, mint ahogy vétkeztem, ahogy szeretete előbb volt, mint, hogy megteremtett volna, sőt, még mi előtt a világot teremtette volna! „Isten vágyik arra, hogy vele legyen az ember. De az embert a bűne elválasztja Tőle. Ennek így kell lennie, ha az Isten igazságos. Isten közelében vétlennek kell lenni. Ezért, hogy visszajusson hozzá az ember, az Isten magára vette az emberi vétkeket, és elégtételként meghalt. Ez felel meg az igazságosságának. Cserébe felajánl az embernek egy felmentő ítéletet. Ajándékként nyújtja ezt, minden megkötés nélkül.” „-Mit kell tennie annak, aki meg akarja kapni ezt az ajándékot? –Csak el kell fogadnia.” „-Meg kell bízni Őbenne. Ez az, amire minden kapcsolat épül: bizalom.”! [*] (* A fenti részletek David Gregory: Vacsora egy tökéletes idegennel c. könyvéből vannak, a szerző és Jézus közötti vacsorabeszélgetés egy részlete.)
Ez az az indok, amiért az ember teljes mértékben ráhagyatkozhat Istenre. Mert Isten irgalmát az ember érdemtelenül is élvezheti. Mert nem vagyok-e tékozló fiú? Nem voltam-e annyira öntelt, hogy jobban bízzak magam igazában bármikor is, mint Isten szeretetében? Vagyis magamat szerettem jobban Istennél, aki ellenben önmagánál jobban szeret engem: mert magára vállalja minden bűnömet!
Ha ezt megértem, hogy ne kéne jobban szeretnem mindennél! De képtelen vagyok, és ezt alázattal beismerem, csak, hogy irgalmára érdemes legyek. Igen Uram, Teremtő Isten, ki igazságos és megbocsátó vagy, kell nekem, szükségem van a Te irgalmadra, vágyom rá, hogy országodba térhessek, sőt, hogy már ma, itt, megéljem Veled a közösséget. És vágyok rá, hogy szeretteimmel is e vágyamat megosszam, hogy velük is a Te közösségedben lehessek egy. Uram nélküled tudom, hogy minden alázatom, hitem, és szeretet éhségem kevés, hogy sikerülhessen. Legyél segítségünkre! Ámen:/
