Vallomásom legyen beismerésem, és ragaszkodásom Istenhez
Dán 3,25.34-43 - Azarja pedig ott állt, és a tűz közepén imádságra nyitotta ajkát és így szólt: Kérünk, ne szolgáltass ki minket végleg a te nevedért, ne semmisítsd meg szövetségedet, ne vond meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, és szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért, akiknek azt mondtad és ígérted, hogy megsokasítod ivadékukat mint az ég csillagait, és mint a tengerpart fövenyét; mert kisebbek lettünk, Urunk, minden népnél, és meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön. Nincs ez időben fejedelem, vezér vagy próféta, sem égő-, sem étel-, sem hála-, sem illatáldozat, sem hely a zsengeáldozatok számára előtted, hogy elnyerhessük irgalmadat; de fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket! Mint kosokból, bikákból és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat, olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk, hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek. Most teljes szívvel követünk és félünk téged, és keressük kedvedet. Ne engedd, hogy szégyent valljunk, hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint. Szabadíts meg minket csodáiddal, és dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!
Mt 18,21-35 – Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: „Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer [Ter 4,24]. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: „Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.” Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: „Add meg, amivel tartozol.” A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: „Légy türelemmel irántam, és megadom neked.” Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: „Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?” És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.”
/:Milyen is az Isten viszonya az emberrel? Milyennek ismerem meg Istent ebből a példabeszédből? Milyen is az Ő szeretete? Minden áron megbocsátani kész! Ez egy rettenetesen fontos élmény Vele kapcsolatban, mert nem a számok itt a fontosak, hanem a számok értelme! A bűnbánatot tartó emberen „megesik az Isten szíve”! Érző szíve van Istennek, megbocsátó szíve, amit átvitt értelemben kell érteni, mert, hogy Isten lélek! Hogy ez az átvitt értelem mit jelent? Ez a titok, melyet a hit az, mely képes „feltörni”, elfogadni, érteni. De, ha Isten látja az ember könyörtelenségét, szívének érzéketlenségét, bizony haragra gerjed, amely haragtól jobb az embernek félni, mert Isten igazsága nem marad el! Félni az Istent, ami nem azt jelenti, hogy a haragjától kell félnem, hanem azt, hogy igazságától, melyben tévedhetetlen, és mely minden ítéletének alapja. Az Isten szeretete és igazsága soha nem választható el egymástól, de ezzel párosul végtelen lojalitása, ami Isten esetében az irgalom, mi kegyelmez a bűnbánatban esengő szívnek! És Isten jellemét már az Ószövetségi nép is ismerte: „akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek”! És azt is tudták már Krisztus előtt is, hogy az ember gyarlóságán, bűnre hajlandóságán az segít, ha féljük az Istent, mellyel kiesdjük magunkra Isten kegyességét és irgalmasságát, hogy így csodái által szabaduljunk meg gyengeségink rabságából. Mert a mi küldetésünk, hogy megdicsőítsük az Úr nevét! Hát, én sem imádkozom másképpen, hiszen mi lehet kedvesebb Istennek, mint, hogy az Írás szavaival könyörögjek Hozzá: ebben a böjti időben, megállok, lelassítok, hogy magamat a Te igazságod fényében felülvizsgáljam. Te, aki könyörületes vagy velem, aki már annyiszor elengedted teljes adósságomat, segíts meg mindhalálig; „most teljes szívvel követünk és félünk téged, és keressük kedvedet. Ne engedd, hogy szégyent valljunk, hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint. Szabadíts meg minket csodáiddal, és velünk dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!” Ámen:/
