A hit nem álom, hanem jövőkép
Józs 5,9a.10-12 - Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: „Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát.” Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé, Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát és másnap az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és ugyanazon a napon árpadarát. Miután pedig ettek a föld terméséből, megszűnt a manna és Izrael fiai nem éltek többé ezzel az eledellel, hanem Kánaán földjének azévi terméséből ettek.
2Kor 5,17-21 - Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek. Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk adta a kiengesztelés szolgálatát. Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte magával a világgal, úgyhogy nem számította be bűneinket, és ránkbízta a kiengesztelés igéjét. Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala.
Lk 15,1-3.11-32 - Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.” Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: Azután így szólt: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: „Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!” Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!” Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: „Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok elő a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.” Aztán elkezdtek vigadozni. Az időseb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. Az így válaszolt neki: „Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.” Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta apjának: „Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hízlalt borjút.” Ő azonban azt mondta neki: „Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.”
/:Kereszténységünk, de bátran mondhatjuk, hogy az egész emberiség legnagyobb ünnepére készülünk, Húsvétra. Miről is szól ez az ünnep? Pál mai napra szóló tanításából indulok ki. Az Isten valami emberileg érthetetlenre, felfoghatatlanra szánta el magát, és talán a világ azért olyan, amilyen, mert nem bír el ezzel az emberi elmének érthetetlen dologgal.
Isten látja, hogy az ember a szabadságával nem tud mit kezdeni, mert inkább, mint hogy kiaknázná lehetőségeit, és abból a maga számára – az Emberiség számára – a lehető legelőnyösebbet hozza ki, visszaél vele, aljas és önző módon az egyén szembefordul a közösséggel, és magának akar megkaparintani a világból mindent, nem törődve, nem tisztelve se embert se Istent. Vagyis se ősét, se utódját, se rokonait, se senkit; önmagát helyezi a középpontba, vagyis nem hogy eltávolodik az Istentől, hanem visszautasítja az Isten kezességvállalását! Hiába voltak mesterek, próféták, tanítók, nem hallgat rájuk az ember, sőt a tőlük hallottakat is arra használja, hogy kiaknázza a maga uralmát a világ felett. Vagyis szövetkezik az ember a gonosszal! És itt jön az Isten svédcsavarja, amire nem számít az Ember: azt válaszolja Isten az ember hűtlenségére – és már nem az Emberiségről van szó (!), hanem az egyénről, a személyről, a személyszerinti megszólítottságról -, hogy ha Te elhagysz, elutasítasz, azt azért teszed, mert nem értesz – nem azért mert nem akarsz érteni -, én utánad megyek, eléd állok, szembe fordulok Veled, szemedbe nézek, és azt mondom: nem bánom, hogy nem szeretsz, én akkor is, és még így is szeretlek. Én, az Isten, ki teremtettelek téged, ki lelket leheltem beléd, részemmé tettelek, részemnek tudlak mindaddig, míg életed tart, míg esélyt látok rá, hogy megértsél. Sőt, még azon túl, is fenn tartom magamnak, hogy könyörüljek rajtad, hogy irgalmat gyakorolhassak rajtad. Hogy Te ember, kinek szemébe nézek, és kinek szemének csillogásában elérzékenyülök, lásd, hogy nem fecsegek csupán, én magamra veszem minden bűnödet! „Kiengesztellek magammal”, elküldöm azt, akit legjobban szeretek, kit Te Jézusnak, a Krisztusnak fogsz hívni, hogy Ő legyen bizonyosság számodra, hogy mennyire szeretlek. Jézus kínok kínjával, általad, az Ember általi teljes megaláztatással kell, hogy halálra menjen, amiről Neked is tudomást kell szerezned, mert történelmed részévé lesz! De Jézus, az ember, mint részem, az Isten Ő, ki e szenvedéseket felvállalja emberként és Istenként, csak azért, hogy a Te bűneidet, lásd, hogy magamra veszem, én, ki bűntelen vagyok, ki ártatlanul fogok így szenvedni helyetted. De, hogy Istenségéről tudomást kaphass, nem marad a halálban, mire csak isteni voltom adhat magyarázatot, harmadnapra feltámasztom, ahogy már korábban a próféták által megjövendöltem. Teszem ezt azért, hogy lásd, előtted megyek, el nem kerülhetsz, s ha követsz engem, akkor halálod után lesz számodra is a feltámadás, mely istenségemben való teljes részesedésed lesz, ha igazságom benned a szeretetemmel eggyé lesz! Mert, ha nem, úgy magad mondod magadról az ítéletet, mely végső döntésed miatt, bánatomra, de véglegessé teszi szakításunkat, ahogy azt Te akarod, mert ellenedre én sem bírlak – mert nem kényszeríteni akarlak – szeretni - mert annál sokkalta jobban szeretlek -, szeretetemben megtartani. Ezért kérlek – mondja az Isten -, Téged, személyesen, Húsvét feltámadásának hajnalán, engesztelődj ki velem, fogadd el ajánlatomat, gyere hozzám, kövess engem! És meglátod, én százszorta többet adok Neked az enyémből, mint amit Te elvehetsz magadnak abból, mi nem a tied! Mert ki ember vagy ma csupán, a változó, a mulandó; én változatlannak, állandónak álmodtalak meg, akit örökömbe fogadni akarlak, ahol minden nap a Te ünneplésedre rendeltetett általam. Jöjj, kövess engem, ne féld elhagyni a földet, mely silány leképezése annak, mi terád vár nálam.
Uram, e képet őrzöm, viselem, és viselni engedd, míg el nem érhetem! Ámen:/
