Ki tanúja lett az igazságnak, tanúságra szólít!
Kiv 32,7-14 - Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: „Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: „Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!”” Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Látom már, hogy keménynyakú nép ez! Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!” Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: „Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel? Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: „Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről.” Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben! Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: „Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!”” Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
Jn 5,31-47 - Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes. Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. Ő égő és világító lámpás volt, ti pedig csak ideig-óráig akartatok örvendezni az ő fényében. Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a művek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem. Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött. Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Emberektől nem fogadok el dicsőséget. Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek? Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek. Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek?”
/:Terhelők Jézus szavai, lecsapódnak bennem, elmélkedésre indítanak. Szembesíteni próbálom magamat Jézussal, mert szavai nem mosódnak el a múltban, hanem ma, itt, bennem izzanak fel. Akinek a szavai nem azért hangoznak el, hogy önmagát felmagasztalja, az ember által elnyerje dicsőségét, hanem egyedül értem, hogy én üdvözülhessek! Ha értem van, ha hozzám szól, ha nekem van szükségem az Ő szavaira, akkor sokkalta jobban kell figyelnem azokra. Jézus minden szavát, mozdulatát, gondolatát, cselekedetét magamba kell szívni, és nekem kell életté váltanom, hogy terméseként üdvözüljek. Ha Jézus tettei, melyeket az Atya bízott rá, és ebből a bizalomból viszi végbe azokat, hogy megértsem általa az Atya akaratát, akkor a magam életére azokat a tetteket kell konvertálnom, azokat a szavakat kell életembe átültetni, mert hinni akarok annak, akit az Atya küld hozzám, értem, az én megmentésemre. Teljesen világos, hogy amíg az emberektől várok dicséretet, elfogadást, megbecsülést, elismerést, ami kielégít, megelégültté tesz, és bizonyosságot jelent, addig rosszul gondolkodom. Így mammonokban hiszek, de nem az Istenben és akit küldött, Jézus Krisztusban! Nekem Isten igazságát kell kutatnom, amit Jézus Krisztusban érhetek utol. Jézus az, aki elvezet Istenhez, mert Ő nem a maga dicsőségét keresi nálam, nem a maga hasznát; Jézusnak küldetéstudata van, tudja kinek szolgál, és érti, hogy miért jött, mit kell teljesítenie. El kell, hogy jusson lelkemig az Atya szózata: „Ő az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok!” Ha! Valóban szeretném az Atya igéjét befogadni, az Atya arcát látni, az Atya hangját hallani! Isteni életet élni, istenülni, megigazulni, megtérni, üdvözülni!
Te ismersz Uram, Te tudod, hogy mennyire akarlak szeretni. Te azt is tudod, hogy mennyire vágyom arra, hogy szavaid bennem életté legyenek. Hogy életem szolgáló szeretetté legyen, a Te dicsőítésedre. Magamnak semmit nem akarok megtartani magamból. Mire magamtól képtelen vagyok. Add, hogy úgy tudjak adni, hogy semmit ne várjak érte, hogy e földi gondjaimat Rád tudjam bízni, felelősségemből is legyen nekem elég annyi, mivel Neked tartozom elszámolással, a többi feletti ítéletet merjem Rád bízni. S ha van egy valaki, akiért megkegyelmezel e világnak, akkor had legyek az én, aki bűnös vagyok, és a leginkább szükségét érzem irgalmadnak! Mondom ezt azzal a hittel, hogy számodra nem vagyok fontosabb, mint mindegyikünk egyenként és személy szerint. Ámen:/
