Ki leheletet ad a népnek
Iz 42,1-7 - Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek. Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán. A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot. Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és tanítására várnak a szigetek. Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak: „Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.
Jn 12,1-11 - Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?” Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: „Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.
„Ott lenni ahol Jézus van!
Nem szemben Vele,
inkább Veled, mögötte,
ki ha kell, Hozsannát zeng,
vagy, zokog fölötte.
Lépteimet nem sajnálni,
az útba beleállni,
követni a sírig,
és még az után is.”
/:Már érezni a halál szagát, bár, még együtt van Jézus azokkal, akiket szeret, de már gyűlnek a keselyűk, akik a halálát akarják. Jézus helyzetébe beleképzelni magam, aki tudja a szégyent, ami rá vár, ugyanakkor a szeretet aggódása szívében: „mi lesz veletek?” Hogyan fogjátok elviselni ezt a megpróbáltatást? Egyenként, mindegyiknek a szemében kutatni. Láthatóan Jézus gondolata már a szenvedése és halála körül forog. De Mária miért keni meg olajjal? Valamit tud, vagy érez, talán Jézus már felkészítette őket itt az asztalnál, hogy előkerült a könyörület Máriából?
Sok minden megválaszolatlan mindebből, de az érzés bennem, hogy minden mindegy, kiben mi játszódik le, egy a fontos: ott lenni Jézus mellett, amíg lehet, amíg belőle az élet árad, addig abból az életből töltődni, magamnak begyűjteni, hogy aztán mindig maradjon belőle bennem. Nem magamnak, hanem, hogy erőm az erőtlenségben erőt adjon. Legyen miből meríteni, és miben megmerítkezni. Emlékezni? Nem, az kevés, az emlékezés elveszi erőmet, mert arra emlékezem, ami már nincs, ami elmúlt. A jelenbe átemelni és megtapasztalni Jézust! Aki ma, a mában bennem él, és éltet, és élni akar általam! Mennyivel több ez, mint emlékezni, amiben nem vagyok benne, legfeljebb voltam – ha voltam egyáltalán, vagy csak rege, képzelet, egy utórezgés. Nem! Szenvednem kell Vele, most kell elfogadnom értem a szenvedését, és fájnom, hogy szenvedést okozok! Most zajlik az én történetem, és az én történetemben az én megváltásom, mert vágyom a megváltást, mert szükségét érzem, hogy megváltson, mert nem akarok ebben az állapotomban maradni! Ahogy Krisztusnak van, úgy mindegyikünknek van keresztútja, mindegyikünknek végig kell menni a keresztútján! Nekem annyival könnyebb, mint Jézusnak, hogy Ő velem jön – ha akarom, hogy velem jöjjön – Ő elkísér, és leveszi vállamról azt a terhet, mit magam már nem bírok el, de csak a többletet! Mert nekem kell kimondanom, Hozzá hajolva, hogy fájok magamnak, hogy szégyenkezem, hogy bocsáss meg! Ott lenni akarok, ahol Te vagy, Jézus! Barátaid között, a Golgotádon, a keresztfádon, de a Feltámadásodon is! Veletek, kikkel együtt érezhetem, hogy jó nekem itt lenni, hol Jézus, Te vagy, az életemben. Ámen:/
