Szótlan szavak is dicsőítsék az Istent!
Iz 49,1-6 - Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem. Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem. Így szólt hozzám: „Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.” De én azt mondtam: „Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet! De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.” Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: „Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.”
Jn 13,21-33.36-38 - Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: „Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.” A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keble felé hajolva foglalt helyet. Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: „Ki az, akiről beszél?” Az odahajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?” Jézus azt felelte: „Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.” Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg gyorsan!” Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!”, vagy, hogy a szegényeknek adjon valamit. Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Ekkor Simon Péter megszólalt: „Uram, hová mégy?” Jézus azt felelte: „Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később majd követni fogsz engem.” Péter megkérdezte: „Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!” Jézus azt felelte: „Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
/:Ahogy Péternek, nekem is, milyen könnyű a szó a számban! Pedig Jézus mondja: „A száj ugyanis a szív bőségéből szól.” „Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.” „Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.” [Mt 12,34-37] Hányszor voltam már úgy, hogy megbántam szavaimat. Amit szabad-e teljesíteni, ha megbánom? Jézus tudatossága mennyivel különb az Emberétől, aki felesleges szavakkal, fecsegéssel nem okoz bizonytalanságot maga körül. Micsoda bölcsesség volt a része! Amit, ha követni vágyok, már is bűnt követek el, mert irigylem, akarok, de nem tudok olyan lenni, mint Ő. Ehhez kell alázatom, amire nevelnem kell, fegyelmeznem kell magam, hogy elbírjam fogadni méltatlanságomat az isteni nagyságra, mely csak kegyelemből lehet az enyém, és melyet Isten szándékának, akaratának kell betudnom: nem lehetek Istenné, de Isten szeretetéből lehetek kegyeltje, gazdagságának részesévé! Ez az a dicsőség, amiről beszél Jézus, és mely dicsőségre bennem juthat Jézus, és általa Isten. Pontosabban: Az Isten és az Emberfia dicsősége nélkülem is valóság, de az Ember kell hozzá, hogy a dicsőség ebben a világban ténnyé váljon, Isten méltóságává kiteljesedjen! Én csupán arra vagyok – lehetek - képes, magamtól, hogy Isten dicsőült valóságából részesülni akarok, megélni vágyom, vagyis általam is akarom, hogy dicsőüljön az Isten! Ez a „Most”, ami elhangzik Jézus szájából, vágyom, hogy bennem és ajkamon állandósult állapot legyen: én akarom most dicsőíteni az Istent, és Istenben az Emberfiát! Állapotomban váljon dicsőültté Isten, sőt állapotunkban, kik keresztényeknek valljuk magunkat, most és mindenkoron! Nagy kívánság, vágy? Nem, ismerek számtalan olyan embert, kiket ismerve mondom, lehetséges, ha nem is minden pillanatunkban, de képesek lehetünk rá, az Ő példájuk az, mely erőt kell, hogy adjon nekem is, hogy Velük akarok közösséget, Hozzájuk akarok hasonló lenni, Velük akarok bizonyosságot tenni Isten dicsőségéről, aki meg akar dicsőülni bennünk, akikbe Isten lelke lakik, akiket a saját hasonlatosságára teremtett! Uram, köszönöm ezt a felismerést, ezt a belém oltott bizonyosságot. Te növeld bennem ennek erejét, hogy életeddé váljon életem, hogy Izajás szavait vízhangozza a föld minden szeglete: eljutva oda üdvösséged titka! Ámen:/
