Elköteleződni, engedelmeskedni egészen, Istennek
Iz 50,4-9a - Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám! Íme, az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket.
Mt 26,14-25 - Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: „Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek?” Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?” Ő azt felelte: „Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: „A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot.”” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: „Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.” Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: „Csak nem én vagyok az, Rabbi?” Ő azt felelte neki: „Te mondtad.”
/:Jézus tudja, hogy el kell, hogy árulják, és azt is tudja ki az erre kiválasztott, erre alkalmas. Így alkalmatlan a tanítvány feladatára, de mégis leül vele egy asztalhoz, az ünnepi asztalhoz! Mert mindig van egy leggyengébb láncszem, aki gyengíti a közösséget, az egységet felbontja, megtagadja. Talán, hogy az Ember mindig visszakerüljön a helyére? Pontosabban, hogy az Ember mindig rádöbbenjen arra, hogy szüksége van Istenre, aki az Ember botlását kiigazítja, helyrehozza? De az embernek tudnia kell, hogy Isten közbelépése, kegyelme nem mentesíti az Embert bűnösségétől, nem oldozza fel automatikusan!
Isten igazsága, melyet időben kifejez, kiszolgáltat, nem az Ember igazsága, ezt már megtanultam, hiszen Istent nem befolyásolja semmi körülmény, ahogy a szeretete határtalan, úgy következetessége is végtelen. Míg én, az Ember minden körülménytől befolyásolható vagyok, és ebben van bűnösségem, rossz, hibás döntéseim gyökere. Sartre mondja, hogy egyetlen dolog számít, a teljes elköteleződés. Ami nem más, mint, hogy átadom - alávetem magam teljesen Isten igazságának. Amihez az kell, hogy értsem, vagy legalább engedelmes legyen akaratának; gyermekké lenni, nem kell érteni, csak engedelmeskedni! Ne a magam önző érdekei, sőt ártó érdekei vezessenek, evilági vágyaim, üzletecskéim, mi pillanatnyi hasznomat jelenti, sőt más, vagy mások kárára, és érdekei ellenére, egyedül a lélek legyen fontos, vagyis Isten terve, szándéka velem, a nagy cél teljesítése, amiért a kicsiket feláldozni lehet, sőt kell! Mert parány vagyok, pici vagyok, jelentéktelen vagyok Isten nagy tervében, mégis önző érdekeim hajszolása abban a nagy terv megvalósításában nagy kárt tehet! Mert minden akadály, amit én gördítek Isten tervének útjába, nagy akadály lehet Isten titokzatos, számomra érthetetlen nagy tervében. Nem erre szól küldetésem, meghívásom, hogy akadály legyek, hogy nehezítsem mások dolgát, hanem, hogy Istennel együttműködjek, hagyjam hogy magába vonzzon, és hagyjam, hogy általam másokat is magába olvasszon, a szeretetéről bizonyosságot szerezhessenek! Igen, bárhogy reagálok az Isten szeretetére, Ő igazságot fog szolgáltatni nekem, rajtam, ami már nincs messze. Köszönöm Isten, hogy lehetőséget adsz még, hogy türelmes vagy hozzám, hogy feléd forduljak, megértsem csodálatos akaratodat, melynek már megakarok felelni, már nem akarok önkényeskedni, mást, mint amit Te akarsz, de segíts, hogy a körülmények ne térítsenek el, ne tereljék el figyelmemet! Ámen:/
