Szolgálni jóságát

Az egész életünk arról szól, hogy keressük helyünket a világban. A világban, melynek dinamikája van, állandó mozgásban van, mely tőlünk független, mégis hat ránk; és mely világ tart valahová, de nem tudjuk hová. Akár sodródunk vele, akár tudatosan haladunk benne, ki nem térhetünk előle, még sem mindegy a magunk sorsát illetően. Mert ha sodródunk, beleveszhetünk az áramlatokba, míg, ha tudatosan haladunk, építjük sorsunkat, akár rátalálhatunk a világ főáramlatára, mely a végtelenbe tart, mely végtelent nevezhetjük nyugodtan – alázattal Istennek. Uram! Add nekem szavaidat, és töltsd meg élettel bennem! Ámen Vége egy évnek, egy egyházi évnek is, ettől kezdve új blogban olvashatók napi elmélkedéseim: http://eleszto.blog.hu - n.

Friss topikok

  • annonimka (törölt): Mondhatom ezt nagyon nagyon figyelni kell hogy megértse az ember ,de kell a megértés kell.És akkor... (2010.02.22. 21:17) 10.02.18. Ige-hallás

Linkblog

Fogadj el Uram szolgálatodra!

2010.04.11. 06:29 Jobb lator

10.04.11. Ige-hallás

A Szentlélek erejében megélni a hitet

 

ApCsel 5,12-16 - Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte őket. Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága egyre növekedett. A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megszabaduljanak betegségeiktől. Sőt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak.

 

Jel 1,9-13.17-19 - Én, János, a ti testvéretek és társatok a szorongatásban, a királyságban és a Jézusban való béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéjéért és Jézus tanúbizonyságáért. Elragadtatásba estem az Úr napján, és hátam mögött olyan nagy hangot hallottam, mint a harsonáé, amely így szólt: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak, amely Ázsiában van, Efezusban, Szmirnában, Pergamonban, Tiatírában, Szárdeszben, Filadelfiában és Laodíceában!” Megfordultam, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt; és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a hét arany gyertyatartó között az Emberfiához hasonlót, bokáig érő ruhába öltözve, és a mellén arany övvel körülövezve [Dán 7,13; Ez 9,2.11G; Dán 10,5]. Amikor megláttam őt, a lába elé hullottam, mint egy halott. A jobbját rámtette, és azt mondta: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó [Iz 44,2.6], az élő, bár halott voltam; de íme élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai. Írd föl tehát, amiket láttál, és amik vannak, és amiknek ezek után kell megtörténniük [Dán 2,29]!

 

Jn 20,19-31 - Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.” Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” Jézus még sok egyéb jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen.

 

/:Maradjunk a történeti hűségnél: ők félelemben bezárkózva voltak, mikor Jézus megjelenik. Rémületüket látva békességre inti őket. >>Nyugodjatok meg, ne féljetek, legyen békességetek, én most azért jöttem, hogy bizonyságot adjak Nektek, aki meghalt él, ahogy megígértem, nektek azonban küldetésetek van, melyet én adok nektek, „amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” a világba. Az Isten erejét kapjátok ehhez, mely a Szentlélek, mely benneteket betölt, melytől kezdve már nem vagytok magatok, még akkor sem mikor nem láttok engem! De tudjátok, Veletek vagyok a világ végezetéig! Ti láttatok, de sokan vannak és még többen, akik lesznek, de nem láttak. „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” Tudjátok meg, mindenkinek a maga dolga a hit, hogy mind az, mit tanítottam és mit értésetekre adtam, és amiről ti tanúságot tesztek, hogy elhiszi-e! A ti dolgotok, hogy hirdessétek az Evangéliumot, és, hogy aki hisz bennem, annak bűneit megbocsássátok! Akinek megbocsátotok a nevemben, annak meg lesz bocsátva az égben is, mert az az Atyámnál is megbocsátást nyer, akinek nem fogtok megbocsátani, azoknak bűnei megmaradnak az égben is! Ti azért kapjátok a Szentlelket, hogy kétség, kishitűség ne férjen szívetekhez, hogy teljes lélekkel legyetek tanúim, és megszemélyesítőim! <<

Jézus Krisztus senkit nem akar elveszíteni azok közül, akiket az Atya rábíz! Ezért a megbocsátás kegyelme, az irgalmasság végtelen ereje, melyet tanítványainak adott, tanítványaira és utódaira hagyott! Mert mindenkit el akar árasztani leheletével, a Szentlélekkel, hogy betöltsön és meggyőzzön végtelen, kiáradó szeretetéről, melyről halálával és feltámadásával tett tanúságot, hogy hitünk legyen, és a benne meggyökeresedő hitünk által életünk legyen! Hiszem a papság szentségét, mely közvetlen Krisztus kapcsolatot, megváltást ad számomra, aki a szentség ereje által áld és megszabadít, ugyanakkor Krisztussal közösségbe kapcsol! A pap számomra olyan fontosságú, mint a levegő, a víz, az élelem, a föld, melyen megállok, mely biztonságot nyújt. Hiszem szavának erejét, általa Krisztus érintését. Aki emberként őszinte megbánásomban – mit a gyónás szó már nem kellő képen fejez ki - mégis elveszi minden bűnömet, hogy azt Krisztusban feloldozza, feledésbe merítse, eltörölje. Aki inkább Krisztus számomra, mint ember, hiszen azt, mi Krisztustól távol tart, azt utamból eltávolítja, de mi Krisztushoz kapcsolhat, azt biztosítja számomra, és mindannyiunk számára! Istennél gesztorom, közvetítőm! Áld meg uram papjaimat, ill. papjaidat, hogy Szentlelked által méltóságukat megőrizni, megtartani, kiárasztani méltóztassanak; nekem pedig, hogy emberi gyengeségük, képességeik, behatároltságuk fel se tűnjön, egyedül Téged tudjalak felfedezni, Téged találjalak meg Bennük, és általuk, hogy őket látva mondhassam: „Láttam az Urat!”, és, hogy magam papi meghívásának teljesítésével nekik támaszuk lehessek! Ne keressek más jelet, mint amit adsz nekem, csak a Szentlélek szeretetének hitét add Uram! Ámen:/

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://misszio.blog.hu/api/trackback/id/tr421911091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása