Szolgálatodra bírjál engem
ApCsel 7,51 - 8,1a - Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek, ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok.” Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.” Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: „Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!” Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban. Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék őt. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában.
Jn 6,30-35 - Erre megkérdezték tőle: „Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: „Égi kenyeret adott enni nekik” [Kiv 16,4]. Jézus ezt válaszolta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
/:Volt ott egy Saul nevű ifjú, azok között, kik angyalok szolgálata által kapták a törvényt, de meg nem tartották, és végül az igaz gyilkosaivá lettek! A tévedésből így lesz bűn, mikor magam nyakasságából – gonoszságából nem hallom ki az igazságot. Ki tévedhetetlen? Ember ugyan nem, de Isten tévedhetetlenségében hinni vajon balgaság? Vagy egyszerűen félek attól, hogy Isten igazsága rám hozza az ítéletet? Bizony ez a félelem valós, és helyes, sőt, talán a lélek műve, mely elől elfutni együgyűség, hiszen elkerülhetetlen, szemfényvesztés, hogy megúszhatom! Struccpolitika. De mekkora kárt okozok vele? Ha csak magam szenvedném el következményeit hibáimnak rendben volna, de mert társadalomban élünk, a környezetemre óhatatlanul hatnak döntéseim, melyek az utókorra hatványozottan, mert értések és értelmezések hibákat hibára halmoznak! Ezért az Isten fegyelmének, fegyelmezésének eszköze a félelem, melyet az emberi szívbe ültetett. Istenfélelmem nem Isten haragvó természetéből kell, hogy bennem legyen, hanem abból, hogy olyat ne kövessek el, melyért Isten sem képes irgalmával könyörülni!
A Szentírás szavait nem is annyira törvénynek kell tekintenem, mint inkább olyan szabálynak, melyet, ha nem akarok, nem vagyok képes teljesíteni, akkor a szeretet ellen olyan módon vétek, hogy Isten törvényszerűségét – mely világlátó, a magam együgyű, szűklátókörű – kicsinyes észjárásommal akarok felülbírálni! Amit, ha így kimondok, be kell látnom, hogy matematikai képtelenség is, hát, hogy is lehetne helyes, megfontolt, így bűn nélkül való? „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” [Mt 11,29] Mondja Jézus, amiből kiderül, hogy Isten is tudja azt, hogy nem könnyű dolog az alázat, de mégis, vagy talán pontosan azért hangsúlyozza, hogy mégis az a helyes cselekedet, ha magam szarvait köszörülgetem, fűrészelgetem, Istennel szemben tompítom, hogy fölé ne akarjak kerekedni! Aminek mozgatója nem tudás, hiszen a kicsikre bízza, akik nem a tudásról, okoskodásukról híresek, hanem egyszerűségükről, egyenes gondolkodásukról, gyermekies észjárásukról, ezért képesek elfogadni és magukra venni Isten bölcsességét, az okosak bölcselkedése ellenében. Mert Isten bölcsessége nem azonos a világ bölcsességével! Döntésemre vár: melyikre hagyatkozom, csupán a magam tapasztalatából szerzett bölcsességre, vagy engedem, hogy istenismeretem által a Szentlélek fényessége magával ragadjon, megvilágosítson, és letisztítsa, nemesítse bölcsességemet. Így, ez utóbbi által a végtelen Isten végtelenségének részévé lehetek, és e végtelenségének sáfárja, amivel biztos, hogy kevesebb bajt okozok a világban, mint a magam töredékességének világra erőltetésével. Hozzá téve, hogy ha Istennel szembe helyezkedem, akkor az ördöggel cimborálok, hiszen akaratom ellenére is teret engedek neki magamban, amire vonatkozik a mondás, hogy „a pokol felé vezető út jó szándékkal van kikövezve”!
Uram, Atyám, add, hogy Jézus Krisztus által, és Benne megismerjelek téged, és akaratomat alárendelni bírjam a Szentlélek erejének, bölcsességének, mert szeretni akarlak erőmön felül is, vágyaim és érzelmeim ellenére is. Szolgálatodra bírjál engem! Ámen:/
