A szeretetben van a létezés egyenlő esélyének gyökere
ApCsel 8,26-40 - Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába visz le!” Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: „Menj oda, és szegődj ahhoz a kocsihoz!” Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: „Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?” Az így felelt: „Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: „Mint a bárány, amelyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet. A sorsával ki törődik? Hisz életét elvették e földön” [Iz 53,7-8]. Erre az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?” Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Amint haladtak az úton, egy vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt: „Íme a víz; mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?” Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Mikor a vízből feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve folytatta útját. Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába nem érkezett.
Jn 6,44-51 - Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek” [Iz 54,13]. Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.
/:Isten vonzásában, kegyelméből jutunk el Jézushoz, aki által ismerhetem meg Isten teljességét, és bizonyosságát! A létezés, de azon belül az Ember tudatos létezése, mely Istenhez kapcsol, kegyelem, vagyis Isten akarata, szándéka nélkül nem létező!
Lehetséges e az anyaság kiváltásával, az anyaság szentsége nélkül az Ember létezését Istenben teljesültnek tekinteni? Úgy is feltehető a kérdés, hogy bárminemű teremtésből, mely az ember cselekvésének eredménye, kihagyható-e Isten?
A testben való születés, ha az, emberi akaratból, de a klasszikus két ember – az édesapa és édesanya - szeretete nélkül valósul meg, tehát a szeretet közösség elmarad, a teremtés lényegi momentuma marad el: a természetfölötti akarattól lesz megfosztva az az új élet, mely pótolhatatlan, hiszen magyarázat nélkül is belátható, hogy édesanyát és édesapát senki és semmi nem válthat fel, nem pótolhat, tehát a teremtett világgal való eredendő kapcsolata sérül annak, aki a szülők nélküli világkapcsolatra ítéltetik! A köldökzsinór nem csak természetben értelmezendő, hanem annál sokkalta mélyebb értelme van a lélek vonatkozásában, mely materiális értelemmel nem azonosítható, nem értelmezhető, és nem magyarázható. Tehát az, aki tagadja az Ember természetfölötti kapcsolatát akár csak a másik ember vonatkozásában is, ami az édesanya és gyermek, vagy édesapa és gyermek – és mind ez fordított szókapcsolatban is értendő – az már olyan sérülést hordoz sajnos magában, mely végzetes lehet akár csak önmaga számára is, nem, hogy az emberiség számára! Természetesnek vélem, hogy az ilyen lény is részesülhessen a szentségekben, azonban abban már nem vagyok bizonyos, hogy e szentség kiszolgáltatása befogadásra találhat-e az ilyen egyénben. Képes lehet-e a torzult világkapcsolattal bíró személy érteni, értelmezni, az Istenazonosságát, hiszen olyan torzulásokkal került eleve a világba, mely minden kapcsolatrendszerére kihat, még a teremtés előtti és így az élet utáni állapotára is! Csak egy apró példát említenék erre: a vérségi direkt és tudatba beágyazott kapcsolat hiánya eleve a közbenjáró kegyelem lehetőségét szinte kizárja az egyén számára, aki a szeretet fogalmát sem képes úgy értelmezni, mint a családba, közösségbe született egyén. Nincsen rokona, mindenki idegen a számára! Az egy dolog, hogy hátborzongató kirekesztettség, és egyedüli létélmény a része. Nincs, nem lehet életét megajándékozottságnak értelmezni, nincs kinek köszönetet mondhatna, ki iránt hálát érezhet életéért! Ki számára Szűz Mária? Kivel azonosíthatja a vele kapcsolatban felvillanó érzést. Ami még egy árvában is benne él, mert ősélménye van az anyáról, bár hogy is van! Tehát ki kell mondani, egyszerű, józan paraszti ésszel, hogy az a teremtmény, ki embernek készül, de laboratóriumi körülmények között, attól a létezés e világi és túlvilági értelmét is megsértik azok, kik létrehozásáról döntenek, illetve azért tesznek. Azok, akik az Ember létezésének az alapvető feltételeit szándékosan sértik, elveszik, csorbítják, károsítják, akár tudatosan akár tudatlanul, azok, halálos bűnnel felelnek azért! Hiszen ember elleni, társadalom elleni és a teremtett világmindenség elleni bűnt követnek el, mert az ilyen teremtmény semmilyen felelősséggel nem bírhat, és számon sem kérhető a teremtett világ létével, a másik ember létével kapcsolatban! „Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza”! Hogyan tudja vonzani őt az Isten, ha az a pólus, amit vonzani akar, térerejében sérült, elgyengült, erőtlen, mert az esélyét sem adták meg rá, hogy vonzódjon Istenhez!
Uram, Teremtő Isten, óvj meg bennünket, embereket, olyan hatalmi vágytól, olyan lelkesedéstől, olyan tévedéstől, mely létezésünkben tőled megfoszt, elidegenít, vagy egyáltalán a szeretet értelmét megfoghatatlanná tenné számunkra, vagy a másik ember számára. Segíts, hogy el tudjuk fogadni korlátainkat, megelégedjünk azzal, amivé lehetünk, de önző hatalmi vágyból, vagy anyagi, e világi önös érdekből ne támadjunk se világunkra, se Rád. Add, hogy a szeretet szerénységével és alázatával bírjunk, és boldoguljunk, melyet vágyakozzunk Veled és Benned kiteljesíteni, az örök élet hitében! Ámen:/
