A Szeretet nem élhető itt, de elérhető
ApCsel13,14.43-52 - Ők Pergén keresztül eljutottak a pizidiai Antióchiába. Itt egy szombaton bementek a zsinagógába és leültek.
Sőt amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében. A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát. Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: „Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.” Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. Elterjedt az Úr szava az egész környéken. A zsidók azonban felbújtották az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről. Ők lerázták - ellenük bizonyságul - lábukról a port, és Ikóniumba mentek. A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.
Jel 7,9.14b-17 - Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, Azt mondtam neki: „Uram, te tudod!” Erre ő azt mondta nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében [Dán 12,1; Ter 49,11]. Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül [Iz 6,1], fölöttük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nem éri őket többé a nap, sem bármiféle forróság [Iz 49,10], mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket [Zsolt 23,1-2; Jer 2,13], és Isten letöröl szemükről minden könnyet” [Iz 25,8].
Jn 10,27-30 - Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
/:Elfogadom, hogy Isten kiválasztott engem, hogy engem Szent Fiára, Jézus Krisztusra bízott? Igen a válaszom! Miértre pedig csak a kegyelem hitével tudok felelni, mert érzem, és élem annak a békének a mosolyát, melyet vonzásában magamon tudok. Jó nekem közeledben lenni Jézus! Megrettenek a visszautasítás gondolatától. Ha a méltatlannak az ellentéte a méltóság, akkor méltó akarok lenni, kimondom: méltónak tartom magam az örök életre, mert Jézus történelmiségén túl Isteni méltóságában akarom Őt követni, ahogy emberként barátságát elfogadni, és Istenként tanítását megélni próbálom. Hiszem, hogy nem engedi el kezem, még akkor sem, mikor kétségek gyötörnek, mikor kishitűségem megpróbálja erőmet. Türelmet, és alázatot erőltetek magamra, mert más embert nem ismerek, ki annyira értem élne, mint Ő! Hogy még a halálát is értem szenvedte meg! Ő, aki Istenségében engem, nevemen szólít, személyesen ismer, mint akit örök időktől fogva ismer, és örök időkre lefoglalt, szeretetével! Amit azért tudok átélni, tisztelni, és elfogadni, mert nekem is részemmé tette ezt a szeretetképességet: képessé tett rá, hogy feltétel nélkül képes legyek szeretni, úgy, hogy ez az érzés örökéletre szóló legyen bennem. Igen vannak olyan személyek, akiket úgy tudok szeretni – ami nem rajongás, nem kötődés, nem ragaszkodás és nem birtoklás – mintha öröktől szerettem volna már, és nem tudom elképzelni, hogy lesz olyan, amikor már nem fogom szeretni őket. Sőt úgy tudom szeretni azokat, hogy értük és velük vágyom - sőt miattuk -, készülök az örök életre! Ahol semmilyen minősítéstől nem kell tartani, érdemtelenül, kirekesztő érzések nélkül, féltékenység nélkül, és birtoklási vágy nélkül lehetek közösségben velük, Isten szeretetközösségében, mert ott már nem a személyiségem fog dominálni bennem, hanem kizárólag Isten dominanciájában lehetek, létezhetünk mindnyájan, együtt – a testiség zavaró körülménye nélkül! Ezt tartom a személy teljesedésének Istenben. Ezt tartom annak a jövőképnek, melyet Isten kínál az Ember számára az örök élet néven dimenzionálva. Igen, e világban megízleljük a szeretet élményét csupán, nincs módunk arra, hogy tisztán a szeretet teljességét megtapasztaljuk, mert a világ azt eltompítja, elferdíti, bemocskolja, meghazudtolja, eltorzítja. Azt csak belül, a lélek mélyén ízlelgethetjük, sem kifejezni, sem megélni nem lehet, mert emberi módon kifejezhetetlen a nélkül, hogy a levegőn áthatolva el ne torzuljon, míg a másikhoz ér – sajnos. Mert egyedül Isten őrzi a szeretet tisztaságának a titkát, és ezt a titkot mi csak az örök életben élhetjük meg, amihez a hívő ember tudatosan tart, elérni akarja, megismerve az utat és az oda vezető tanítást - Jézusban. Az aki az Atyához vezet, csak olyan lehet, aki egy az Atyával, akiben nincs torzulás, aki ismeri az utat, aki már bejárta azt az utat! Ez a hit kapcsol Jézus Krisztusba! És örömmel mondom ki, hogy nincs ellenetek, kikkel szeretetben élni vágyok, és ezért imádkozom Értetek, úgy, mint magamért! Istenem, jöjj segítségemre! Uram, segíts meg engem, bennünket, a Veled való teljességben! Ámen:/
