Céltudatosan a teljességre
ApCsel 11,1-18 - Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségből valók nekitámadtak, és azt mondták: „Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!” Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: „Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért. Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszó-mászókat és égi szárnyasokat láttam. Szózatot is hallottam, amely felszólított: „Kelj föl Péter, öld meg és edd!” Én azonban azt mondtam: „Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!” Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: „Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.” Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe. Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám. Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: „Küldj Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.” Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: „János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni” [1,5; Lk 3,16]. Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?” Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta Isten a bűnbánatot, hogy ők is életet nyerjenek!”
Jn 10,1-10 - „Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott. Jézus ekkor ismét szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.
/:Csak Isten ismeri a lélek terveit! Én a lélek szolgálatát vállalom, mert „ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?” Amit Isten megtisztított, azt én meg ne csúfoljam!
„… az áteredő bűn tana … azt fejezi ki, hogy minden ember egy bűnös összefügéssel jön a világra …, és ennyiben kezdettől fogva terheli az Istennel való viszonyban keletkezett zavar. A fejlődés során bontakozott ki a kereszténységben az az idea, hogy mindazok, akik Isten kapujaként vannak a világban, azok különös módon Istennek vannak szánva, és nem lehetnek ebben a bűnös összefüggésben."(*) Ez az eleve elrendelt tisztaság, ami bizalmat nyújt ahhoz, hogy belépjünk rajta. Az üdvösség kapuja, melyen, ha nem megyek be, ha nem hiszem általa a lehetőségemet, eleve meg sem találhatom az üdvösségemet! Vagyis a Szentlélek, akinek eljövetelére készülünk, Jézus nélkül értelmezhetetlen. Jézusba vetett hit nélkül nem értelmezhető a Szentlélekbe vetett hit sem! Az újszövetségi ember léte, Jézus nélkül – a történelmi Jézus, és az Isten Fiú nélkül – irracionális. Az életadó, melyet természetesen az örök életre kell érteni, Jézus Krisztus. Jézus nem elégszik meg azzal, hogy „azért jöttem, hogy életük legyen”, nyomatékot is ad az élet értelmének: „bőségben legyen”. Érthetetlen, de beindítja a fantáziámat, bár kétlem, hogy Jézus azért mondja, hogy fantáziálgassak. Ezért van jelentősége annak, hogy az a Jézus a kapu az üdvösséghez, aki minden bűnös összefüggés felett álló! A lélek bátorítója, melybe beégetve ott van a tisztaság képe, amelyet azonban az Ember csak vágyakozik teljesíteni, de képtelen, de ezt a vágyát látja beteljesedni Isten irgalmában, az üdvösség elérésében, melyről tudom, hogy önmagamnak képtelenség, lassan beletörődöm; de csak azért, mert érzem azt a szeretetet, hallom és újra és újra felismerem a hangját, mellyel Isten bátorít az állhatatosságra, a kitartásra, a hűségre; és ez által a gonosz elleni küzdelemre. Reménységem egyik oka az is, hogy engem, ki a keresztségben közösségre jutottam Jézus Krisztussal, és bár méltatlan vagyok rá, mégis számíthatok szeretetére, ha még a pogányokat is vonzani akarja; vagyis Isten szeretete határtalanul pazarló szeretet, és megbocsátó, mert nem halált oszt, hanem életet! Ráadásul, már tudom, hogy vétkeztem ellene, a szeretet ellen, mit bánok, és mit jóvá akarok tenni, vagyis félem, hogy többet ne vétkezzek az igaz ellen! Állhatatosságomban, hitemben, céltudatosságomban, Te erősíts meg Isten, hogy Jézus Krisztus megismerése, megértése, meghallása, összpontosításom Rá, mindig megmaradjon bennem! Ámen :/
*Jozeph Ratzinger, Isten és a világ c. riportkönyvében nyilatkozza
