Ismeretlen magam, persze, hogy nem ismeri ki magát
1Jn 1,5 - 2,2 - Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
Mt 11,25-30 - Abban az időben így szólt Jézus: „Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.”
/:Bennünket a jelenlévő Isten állandóan megszólít. Csak szólítását nem halljuk meg, mert túl hangosak vagyunk, vagy süketek Isten szavára. A magunk kínlódása, állandó beszédünk elnyomja Isten szerény suttogását: mi az én bajom, mi az én gondom, mi gyötör, mi kínoz, miért nem vagyok képes dönteni. Még ezt is mondogatjuk, hogy várom, hogy Isten azt tegye velem, ami az Ő szándéka, akarata, de előtte nekem meg kell még látnom, hogy miért akarom ezt, vagy azt. Ezek a „de” szótagok azok, amelyek azt mutatják, hogy nem igazából akarom kiengedni kezemből a döntéseket, én akarom megmondani, hogy Isten mikor és mit döntsön; okoskodásaink, amitől nem halljuk meg Istent. „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be [Jn 1,11]. „A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.” [Jn 1,5]. „Vigyázz hát, nehogy sötétség legyen benned a világosság” [Lk 11,35]. „Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét” [1Jn 4,6].
(Ha erőt veszel magadon, hogy gondolataimat elolvassad, akkor véletlenül se a bűntudat, vagy az önigazolás élményét engedd, hogy dolgozzon benned, hanem a szeretet szabadságával tedd azt!)
Önmagunk vétója vagyunk, csak azért, mert képtelenek vagyunk elcsendesedni, kiüresíteni magunkat, szemlélődni. Nem szeretem magamat, magammal is elutasító vagyok! El vagyunk telve önmagunkkal, hiába akar Isten megszólítani, hiába vágyom, hogy megszólítson, ha nem Rá figyelek! Erről beszél Jézus a hegyi beszédben, „a test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?” [Mt 6,22-23] De erről szól a dal is: „Láss, ne csak nézz!” Ha Jézushoz hasonlóan látókká akarunk lenni, akkor el kell fogadnunk tanácsát: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]”. Hogy akarok én mást megmenteni, mikor magam megmentésére képtelen vagyok. Elcsendesedni, nem rohangálni, nem szétbeszélni a magam baját, gondját, nem a világban kell megkeresni az Istent, hanem magamban kell megtalálni. Elvonulni a világtól, kettesbe maradni Istennel, szemlélődni, felfedezni, meghallani, hogy megismerjem a hangját, mert csak vélt a látásom és hallásom, még abban sem vagyok bizonyos, hogy ezek nem-e a démonok hangjai. Hol vagy Isten, aki engem akar megszabadítani, megváltani, üdvözíteni a Szentlélek erejével, és nem repülőjeggyel, egy kalanddal, amiben semmi tudatosság nincs, semmi koncepció. Isten igazsága a tudatosságra épül, a következetességre, az értelem és a lélek összhangjára! Jézus tanításában tudatosság van, és szenvedés; ahol a döntések Isten kezében vannak, döntéseit elfogadni, azokkal azonosulni a szenvedés. De nem nélkülözi Jézus az Isten ismeretet, sőt arra az Istenre hagyja a döntést, akit már ismer, aki már egyértelmű személyes Isten a számára. Azt mondja Anselm Grün: „Ha nekem valaki azt mondja, nem érzékeli az Istent, mindig azt kérdezem: Hát magadat érzékeled-e? Nem tapasztalhatom meg Őt, ha csak a jó oldalaimat tárom elé.” Mert például a rossz oldalaimmal még magam sem vagyok tisztában! (Ahol a rossz alatt értem a hiányosságaimat, hibás önismeretemet is, és stb.) Magamat hogyan érzékelhetem? Tekintsem át a múltamat, vonjak le azokból következtetéseket, úgy, hogy egy logikus egésszé álljon össze, tekintsem át emberi kapcsolataimat: kik a barátaim, hogyan és mi alapján értékelem és minősítem az embereket. Mik az értékrendem legfontosabb elemei, azokhoz hogy viszonyulnak döntéseim. Mik a fenntartásaim másokkal kapcsolatban, és milyen személyemet érintő, idegesítő formák vannak, amiket elutasítok, és azokat miért utasítom el. Milyen a kapcsolatom a családommal, vannak-e saját döntéseim, és döntéseimet minek, kiknek a véleménye alapján hozom meg. De mind ezt Istennel dialógusban, imában tegyem. Négyszemközt. Magamat kell megismernem Isten fényében, nem a tükörképemet akarom megismerni, azt, ahogy engem látnak mások, mert a tükör torzít!
Akkor válok felnőtt kereszténnyé, ha Istenkapcsolatomban kérdéseim merülnek fel, és azokra a kérdésekre ebben a személyes kapcsolatban meg is találom a válaszokat, mely válaszokban a kegyelmet érzem, a megajándékozottságot, Isten szerető közvetlenségét!
Uram, Isten, segítségül hívlak, hogy önmagamba szűkült örvényemtől szabadíts fel, hogy felismerni, megismerni bírjalak, és Benned magamat! Igazságod tisztítson meg, és vezessen Hozzád, önámításaimtól, és így csalódásaimtól ments meg engem! Ámen:/
