Bátorság a mindenen átütő szeretetből
ApCsel 16,1-10 - Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra. Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba. Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: „Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!” Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
Jn 15,18-21 - Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd. Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
/:Jézus példaként a gyűlöletet említi, amivel meg kell küzdeni tanítványainak is. Ez azért kerül nála kiemelésre, mert Ő jellemzően, az Igazság újra értelmezésének hirdetésében annyira rendkívülien egyedi, meggyőző, szuggesztív volt, hogy ellenségeiben gyűlöletet váltott ki. Nekünk ma, ebben a közönyös és közömbös világban – közemberekként ilyentől nem kell tartanunk, de attól igen is, hogy különcnek, bigottnak, élettől idegennek tekintenek, és társaságba nem illőknek. Ez az egyén számára fájdalmas, sőt, ha nem kezelem a helyén, és emberi értékemet túlbecsülöm, gyűlöletkeltő is lehet - bennem. Jézus gyűlöletről sosem beszélt, mi elfogadható, mi helyes és Istenhez illő magatartás, és a szeretettel nem is egyeztethető össze! Arra is int, hogy ha kiközösítenek, akkor nem engem közösítenek ki önmagamért, hanem Jézusért, mert Róla hallottak, Őt nem tudják elkerülni, hogy ne ismerjék, akit talán Istenként szólítanak, de azért, mert az Istent valójában nem ismerik! Amire Jézus figyelmeztet bennünket, az az, hogy Istenhez kell mérni magunkat, és nem az emberekhez, nem a világ megítéléséhez kell mérni magamat, nem annak kell megfelelnem. Ha méltatlannak tartom, vagy képtelennek magam arra, hogy a világot megváltsam, vagy megbékítsem Istenben, illetve elfogadtassam magamat a világgal, még nem jelenti azt, hogy nem vagyok e világba való. Jelenlétemet nem a világ szabja meg, hanem a teremtő, aki egyéniséggel ruházott fel, feladattal állított a világba, szívet és értelmet adott, hogy megtaláljam helyemet ebben a világban. Ha úgy érzem, hogy rossz helyen vagyok, hogy nem itt kellene lennem, akkor az azért van, mert nem találtam fel magamat, nem ismertem még fel hivatásomat. Ha a kritikát, az üldöztetést, a gyűlöletet, a kiközösítést nem tudom elviselni, az azért van, mert magammal – Istentől rám szabott egyéniségemmel - nem vagyok összhangban. Távol vagyok az emberektől, a világtól, de távol vagyok az Istentől is. El kell döntenem, kihez akarok közelebb kerülni, hova tartozónak tartom magamat? Nem lázadni, hanem szeretni! Az élet legfontosabb tantárgya, még sem tanítják, hogyan kell szeretni jól! Jézus a mester, a példakép, a Szentlélek a tanító. Elmélyült személyes kapcsolatot kell kiépítenem a Szentháromságos egy Istennel, hogy megtanuljak tőlük szeretni. Aki előbb szeretett annál, mint hogy értelmemmel felismertem volna jelenlétét! Az örök Isten, az időtlen Isten, engem, az időbe zárt embert időtlenné akar szeretni! Magához akar emelni. Ez az értelmezés a szeretet alapján lett megfogalmazása a ténynek. Ha a szeretetet elutasítom, ahogy a világ elutasítja, akkor azt állítja, hogy Isten önmagának akar megkaparintani, tehát zsarnok. Az állítás mindkét esetben lehetne igaz, de aki Istent ismeri, az különbséget tud tenni a helyes és a téves állítás között. A gonosz az ismerethiánnyal él vissza, mert nem a szeretet alapján tevékenykedik, hanem a szeretet elutasítására épít! Az okoskodás a szeretet megkerülése, vagy durvábban, elutasítása.
Isten, mindenható Atya, Te tudod, hogy szeretlek, én tudom, hogy a szeretetedből vagyok, mely vonzani és megtartani akar, hogy szeretetközösségedben örök életem legyen, hogy üdvözüljek. „Úr Jézus, olts szívembe folytonos, növekvő vágyat arra, hogy a szeretetről szóló parancsaidat kövessem! Segítsd felismernem szereteted állandó jelenlétét az életemben! Indítson ez a felismerés határtalan szeretetre, mely nem fél mindannak az elvesztésétől, ami nem szeretet.” „Szeretlek, Uram, hiszen te szerettél előbb. Szeretném másoknak is megmutatni a szeretetedet.” (RC: P. Edward Hopkins, LC) Ámen:/
