Hogy üdvösségünk legyen
ApCsel 16,11-15 - Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba, innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az első telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek. A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. Miután ő és házanépe megkeresztelkedett, így könyörgött: „Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.” És erővel rá is vett minket.
Jn 15,26 - 16,4 - Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam; de ti is tanúságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam.
/:Tanúságtétel Krisztusról, a szeretetről, aki bennem van. Jézus nagyon sokat beszélt arról, aki benne az Isten, az Igazságról. Krisztus közösségében, az egységünk megteremtésének és megtartásának záloga az, hogy tanúságot tegyünk egymás előtt arról a szeretetről, aki bennünk van, hogy az egység létrejöjjön közöttünk, ami nem azt jelenti, hogy egyéniségünket feladjuk. Az egység Krisztusban nem zárja ki azt, sőt feltételezi azt, hogy egyéni döntést hozzunk meg mellette, mely egyéniségünkből fakad! Erre az egyéniségre azért is szükség van, hogy egymásban Krisztus teljes és gazdag szeretetét megtapasztaljuk és megéljük. Nekem úgy kell szeretni Istent Jézus Krisztus tanítása által, hogy alázatos vagyok és szelíd, befogadó, felismerő, engedelmes annak az Istennek, aki a másik egyéniségében is engedi magát nekem megismerni!
„Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.” Nála lenni. Tanúságtétel annak, aki meghív, és annak is, aki betér hozzá! A tanúságtételemből soha nem hiányzik a Szentlélek, a Vigasztaló, a kegyelem. Amit tudatosan megélni örömtáncban lehet elképzelni. A vele lét, az együtt levés, az a lelki együttlét, melyet a test közelsége által tapasztalhatok meg, hiszen e világ körülményei azok, amelyek között kell megtapasztalnom a közösséget; a látás, a kézfogás, a hallás, a közös ének, a közös imádkozás, az együtt elmélkedés, a feltárulkozás, a magamat adás öröme, és a másik elfogadásának öröme. Mindig a legtisztább szeretet élményével! Meg nem botránkoztatni, de kibeszélni a bennem élő Krisztust, vagy azt, akit nem találok meg, mert éppen elvesztem magamban, zsákutcáimban, és kikiáltom, hogy segítsetek! Visszatalálni a Krisztushoz. A közösség, a valós Krisztusban megélt közösség a kívül maradottakat irritálja, lehet, hogy pontosan Istenre hivatkozva üldözni fognak, amire azért kerülhet sor, mert Jézus jelenvalóságát nem élik meg, mert csak a szemüknek hisznek azok, sajnos. De ezt tudva kell vállalnom a közösséget Krisztussal, azokkal is, kikkel azonos lehetek a tanúságtételben! Mindjárt itt van Pünkösd, már közel van, hogy Jézus felmegy az Atyához, és nem láthatjuk többé, csak érezzük. De éreznünk kell a Szentlélek erejében, aki bennünk van, és hallanunk kell, nekünk kell visszhangoznunk szavait, egymás számára. És hinnünk kell együtt a Krisztus jelenlétét, aki az Istenhez vezet bennünket, hogy üdvösségünk legyen! Úgy legyen! Ámen:/
