Az elválás a szeretet tudatosítása
ApCsel 18,23-28 - Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerősített. Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. Mikor aztán elindult Akhájába, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.
Jn 16,23b-28 - S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon kértek majd az én nevemben. Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.”
/:A búcsúzás közelsége megrettent. Az elszakadás, olyan jól fejezi ki azt, amikor el kell válni attól, aki fontos, akit szeretek, akit részemnek tekintek, aki, ha nem lesz a közelemben, akkor szegényebbnek érzem magam, csonkának. Mekkora ürességet hagy bennem az, mikor a magam magányát élem meg, mikor Istent olyan távolinak érzem, mert földhözragadtságomban eltávolodok tőle. Mert nem akarok eltávolodni, de mégsem maradhatok, nem tudok maradni. Az elszakítottság, az elbizonytalanodás tör rám olyankor: miért nem? miért lehetséges, ha nem akarom? Talán azért van szükségem rá, hogy mikor újra Rátalálok, mikor újra közelében találom magam, akkor megérezzem a közelség végtelen örömét, erejét, irgalmát, vagyis, Isten végtelen szeretetét, aki ismer, és annak ellenére akar, elfogad, igent mond rám. Rám, aki méltatlannak találom magam az Ő végtelenül tiszta szeretetére! De annak ellenére, hogy méltatlanságommal tisztában vagyok, vágyom Rá, akarom élni az Ő tisztaságát, teljességét, időtlenségét. Az Ember állandó, és csak az időben lehetséges konfliktusa, ami nélkül élni nem lehet. Az Ember maga által akart bűnössége, a konfliktus gyökere, nem pedig Isten ragaszkodása az Emberhez! Hiszen bennem az Istenhez ragaszkodásom, vágyakozásom, Istentől nekem ajándékozott teremtés része, ahogy a szabadságom is. De az, hogy a szabadságomban állandóan a szeretet torzultságára vagyok képes, azt az eredendő tisztátalanság iránti kéjes kíváncsiság eredményezi, aki a gonosszal való összekacsintás bennem. Ami arra figyelmeztet, hogy állandó, tudatos, életre önnevelés a feladatom! Mert szeretetben szeretni akarok, ami tudatos törekvés, hozzáhasonulás ahhoz a szeretethez, melyre Jézus mutat példát!
Azért kell elmenni annak, aki nagyon szeret, és akihez a szeretetvágyam hozzáláncol, hogy a távolság megtanítson az érzelmektől megtisztított tudatos, felelős szeretetre! Jézus nevére kérlek Atyám, e szeretetben erősíts meg, tarts meg! Ámen
Megadom magam
Olykor pimasz a csend!
Kikezd, szétvet, lefoglal,
mert bennem zajt támaszt.
Felerősíti szétszórtságomat.
Elérzékenyülten szemlélem
- magam, és megmosolygom,
mert rájövök, nem ismerem,
ki vagyok, csak ki lenni szeretnék!
Mint birkózni ruhámmal
izzadt testemen,
mi nem simul, nem illik rám,
enyémként mégis idegen.
Vesződjél csak magam!
Vesződjön veled az ég!
Ha birokra kelsz,
hát győzzön le, hogy te gyenge legyél!:/
