Békességed áradjon szét bennem
ApCsel 19,1-8 - Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” Azok azonban azt felelték neki: „Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” Ő erre megkérdezte: „Hogyan vagytok hát megkeresztelve?” Azok így feleltek: „János keresztségével.” Erre Pál azt mondta: „János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak. Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról.
Jn 16,29-33 - Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus azt felelte nekik: „Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.”
/:Pontosan ez az érzés tölt el: „a világban megpróbáltatások érnek titeket”. Már napok óta tombol az orkán erejű szél, és egyfolytában esik az eső. Az éjjel kimaradt az áram is, nem működik az internet, stb. Elbizonytalanodva, egyedül érzem magam. És akkor Jézus a fülembe súgja: ’az nincs egyedül, nem lehet egyedül, akivel az Atya vele van! Legyen békességed bennem, mert én legyőztem a világot!’ – mondja Jézus. Nem arról beszél, hogy mindennek vége, hanem pontosan arról, hogy újra kezdeni, a gyengeségeink ellenére is, mert nem vagyunk magunk, ezért nincs okunk, hogy megfutamodjunk.
Nincs miért aggódnom! Körülöttem minden elpusztulhat, és ebben a környezetben azok is akiket nagyon szeretek, még magam is; ha bennem Krisztus békességére lelhetek, akkor nincs miért aggódnom! Magamra kell vennem Krisztus békéjét, aki a rend megteremtője, és az igazság birtoklója, aki tudja mindennek az idejét és körülményét (ApCsel 1,7), amivel nekem békességet teremt, megóv és elhárítja rólam vélt, magamnak tulajdonított gondjaimat! Ne akarjam Isten gondját magamra venni, mert úgy is lehetetlenség, nem vagyok Isten! Dolgom az alázat, és az Isten gondoskodó szeretetének elfogadása, elviselése, befogadása: igen, akarom, hogy gondoskodó szeretetednek alanya legyek, viselője, hordozója, hogy ezzel a biztonsággal legyek képes ölelni, kezemet nyújtani annak, aki kezemért nyúl, érezve végtelen kiáradó erődet bennem! Hagyni, élvezni, hogy betöltesz, lefoglalsz, és ha kell, helyettem is gondolkodsz, és gondoskodsz azokról is akikért aggódom, féltőn, önzőn, együgyűen, sután, bénán, tehetetlenül.
Jézus legyőzte a világot, nekem már nem kell. A gonoszság, a bűn felett győzött, pedig a gonoszság nem a gonoszságban van, hanem amiben jóságként tetszeleg! Amiben rászedni próbál, amire akkor van esélye, ha eltávolodok Jézustól. A kísértés idején csendben maradni, és Jézushoz bújni, ez a biztonság.
Igen Uram, szükségem van Rád, a Veled töltött időre. Te tudod küzdelmeimet, melyek magamban kényszeredett erőlködések. Istenem, jöjj segítségemre! Uram, segíts meg engem! Növeld bennem a hitet, a reményt, a szeretetet! „Uram, nehéz az állandó küzdelem. Sokszor úgy érzem, egy helyben topogok. Minden nap ugyanazokat a harcokat és csatákat kell megvívnom.” Elkeserít a sok rossz, amit a világban látok, és magam körül érzek, és nehéz észrevennem a győzelmeket, amelyeket Te aratsz a világban; a családokban, otthonokban. „Növeld bennem a hitet! Add meg nekem a reményt, amelyre szükségem van, hogy vágyakozzam megtenni akaratodat.” (Regnum Christi napi elmélkedésből részlet) Ámen:/
