Viszonyulás a világhoz az Istenben
1Pét 1,18-25 - tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból [Iz 52,3], hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek. Tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást, újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból Isten élő és örökké megmaradó igéje által, mert minden test olyan, mint a fű, s minden dicsősége, mint a fű virága: elszárad a fű, és lehull a virága, az Úr igéje azonban örökre megmarad [Iz 40,6-8G]. Ez pedig az az ige, amelyet hirdettek nektek.
Mk 10,32-45 - Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: „Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.” Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: „Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő megkérdezte tőlük: „Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” Azt felelték: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.” Jézus erre azt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Ők azt felelték neki: „Meg tudunk.” Ekkor Jézus azt mondta nekik: „A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.” Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
/:A magam, az egyén viszonyulására helyezi Jézus a figyelmet: aki köztetek van, és közületek való, annak dolga ne az legyen, hogy tőletek szolgálatot várjon, hanem, hogy bennetek annak szolgáljon, akitől van! Ez, általános papságunkról szóló küldetésünk, nem magunk üdvének mindenáron kierőszakolása, hanem Isten szolgálatával kiérdemelni azt, ami nem más, mint másokat üdvösségükre segíteni. Márk tanítása itt találkozik Péter buzdításával: „Tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást, újjászületve” . Ha így sikerül élni, akkor nincsen szótlan hallgatás az életemben, nincs értelmetlen szenvedés, és nincs értelmetlen aggódás. Akkor lehetnek válságaim, kríziseim, ami a magamé, de erőt meríthetek belőle, amiből erőt adhatok. Ami azt jelenti, hogy minden kereszt elfogadása hittel, értelemet kap, az által, hogy a megértett elfogadás erőt hordoz, felszabadít energiát, melyből cselekvés fakad.
Aki nem ismeri Istent, az semmit sem tud a szeretetről! Márpedig arról beszélni, amit nem tudunk, az képtelenség. Anselm Grün így ír: „Ha belegondolunk, milyen örökséget szeretnénk az emberekre hagyni, mit szeretnénk tulajdonképpen életünkkel kifejezni, … akkor majd feltárul életünk titka, hogy halandó emberek vagyunk, akik földi életünk rövid útján szeretetnyomokat szeretnénk hátrahagyni, hogy az utánunk jövőknek megmutassák az utat egy új dimenzióba, az isteni szeretet dimenziójába, ami a mi életünket is átalakítja, és annak végtelen értelmet ajándékoz.”
Bölcsesség lelke töltsön el, hogy igazan, tisztán legyek képes szeretni. Annak a szeretetéből adni, aki nekem a magáéból a legtermészetesebb módon, minden feltétel nélkül, pazarlón, és mérték nélkül adja! Hogy megértsem: nekem, Vele, minden hasznomra válhat! Áldj meg, szentelj meg Istenem! Ámen:/
