Krisztus által megdicsőíteni Istent
1Pét 4,7-13 - Közel van mindennek a vége. Legyetek tehát okosak, és virrasszatok imádságokban! Mindenekelőtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar [Péld 10,12]! Legyetek vendégszeretők egymás iránt zúgolódás nélkül! Mindegyiktek, ahogy kapta a kegyelmet, úgy adja tovább másnak is, mint jó intézői az Isten sokféle kegyelmének. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten dicsősége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen. Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon a perzselő szorongatásokon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsősége kinyilvánul, vigadozva örvendezzetek.
Mk 11,11-26 - Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és azt mondta neki: „Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!” A tanítványai hallották ezt. Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. Azután így tanította őket: „Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? [Iz 56,7] Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” [Jer 7,11] Mikor a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. Amikor beesteledett, kiment a városból. Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: „Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” Jézus ezt felelte nekik: „Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek hegynek: „Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amit imádkozva kértek, elnyeritek, és meglesz nektek. Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.
/:Az okosság, lám, bizony erény! Melyre épüljön kölcsönös szeretet egymás iránt, mondja Péter, mi sok bűnt eltakar! Nem is azt mondja, hogy ne vétkezzünk, mint legfontosabbat, ismerve az embert, ki nem bűn nélkül való, hanem, hogy szeressünk, okosan, hogy eltakarjuk bűneinket. Előre menni, kezdeményezni, abból a szeretetből táplálkozva, amellyel megtapasztalom, hogy engem szeret az Isten. Mernem kell kimondanom, beszélnem a szeretetről, melyben életem van! Mert életem a kegyelem ajándéka, hogy vagyok, hogy megtart, hogy szorongattatásból, kínlódásomból képes lehetek arra, hogy megszüljem az igazságot, Isten igazságát, akiből a szeretet árad, minden torzultságom, tévedésem, meg nem értésem ellenére, mi kikezdeni készül azt a szeretetet, mellyel azért szeret az Isten, hogy engem is szeretetre bírjon. Kínlódásomat örömmel – bizalommal kell fogadnom, hiszen megpróbáltatásom az, hogy majd mind az, örömömmé váljon. Tébolyult rafináltsága ez Istennek? Nem! Tébolyult szeretete ez Istennek, aki minden szeretetét latba veti, hogy szabadságom okossággal váljon javamra. Javamra van, ami a kegyelem, a Szentlélek ereje, melyet kiáraszt rám. Csak ne magammal törődjek – méltatlanságommal, hanem azzal az őszinte, tiszta szeretettel, amellyel van irántam. Mert nem csak szurkol nekem, hanem be is avatkozik, értem!
Ki vagyok én, hogy értem cselekvővé lesz? Hitemet értékeli, hogy hitem által legyek képes szeretetét elfogadni, általa élni, hogy életem szeretetté legyen. Minden szeretet alapja a megbocsátás; harag, gyűlölet, rossz szándéktól való mentesség. Az irgalom gyakorlása, amelyre csak akkor lehetek képes, ha elfogadom bűnösségemet, gyengeségemet, melyre igénylem, vágyom Istentől a megbocsátást.
De hiszen pontosan az Ő szeretetét abban tapasztalom meg, hogy minden bűnöm ellenére is szeret, vagyis kegyelméből már megbocsátott, hát annál sürgetőbb, hogy én is elé menjek sérelmeimnek a megbocsátásommal.
Mindennél fontosabb a szeretet, ahogy mindennél előbb volt a szeretet, az Isten! Szeretettel kell elfogadnom alapállásomat, bűnös létemet, mely elől nem futhatok el, nem bújhatok el, azzal együtt kell élnem, de pontosan annak ellenére kell képesnek lennem szeretni, mellyel ellensúlyozhatom gyarló, esendő voltomat. Ha így, szeretettel fogadom el magamat, már tettem egy lépést Isten felé. Szívből jövő nagylelkűség, nagyvonalúság szeretet, ezt tanítja ma Jézus. Mi más szemében átoknak tűnik, Istenben megtisztul, mert Isten számára nem létezik veszteség, Benne minden a szeretet által értékké válik! Ezért megyek Hozzá bűnös életemmel, hogy Benne értéktelen létem, elhibázott, elrontott, de beismert vétkeim értékké legyenek, amit úgy értek, hogy én bár bűnös vagyok, de bűneim ellenére is mások a szeretet gyümölcseivé lehessenek!
Istenem, örök Atyám, Jézus Krisztusban fogant bölcsesség által, és a Szentlélek közreműködésével ad meg, hogy részévé lehessek megdicsőítésednek az által, hogy kész vagyok szeretetet adni és elfogadni! Ámen:/
