A Létezés Istenben örök
Péld 8,22-31 - Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott. Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt. Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források, még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem. Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait, amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé. Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat. Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette, ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap-nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor. Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.
Róm 5,1-5 - Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Őáltala megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján. Sőt dicsekszünk még a szorongatásokban is, tudva, hogy a szorongatás türelmet eredményez, a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt, a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.
Jn 16,12-15 - Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.
/:Eltűnődni Istenben magamról, mint az időtlen távoli jelenlétében, ahol minden van a mindenben, így magam is vagyok, kezdettől, örökre, az Úr akaratából, időtlenül. Ahol az „amikor”, érthetetlen, értelmezhetetlen, mert minden jelenpillanat, nincs múlt, és mulandó, nincs jövendő, mert csak a jelenlét az, mi változó. Ahol semmit sem lehet elhibázni, elrontani, mert Isten jelenléte a jelenben korrigál, kiigazít, ahol már értelmetlen a bűntudat és a kiengesztelődés, mert nincs rá idő, csak a szeretetre - mi időtlen! Ami viszont állandó történésben van. Talán ez az üdvösség?!
Erre a gondolatra csak a hit vezethet, melyről Pál azt tanítja, hogy a megigazulásra vezet, ami által békességet találunk Istenben, mely kegyelem, mely kegyelemben részesedés nem tart vissza attól, hogy dicsekedjünk abban a reményben, melyben hisszük, hogy részünk lesz Isten dicsőségében, mi erőnk szenvedéseink idején is, mert tudjuk, hogy mi van az időben, az elmúlik, annak egyszer vége szakad, azért a hitből fakad bennünk a türelmesség is. Mind ennek szövevényes mikroklímáját a Szentlélek teremti meg bennünk. Ebben a békességben van örömöm, melyben egyetlen cselekvésem Isten dicsérete, magasztalása; hogy megajándékoz engem, és felemel, a világból súlyos teherként rám nehezedő gyengeségeimből, mi keresztem, melyet jórészt magam teremtettem.
A teljes igazság Szentlelke, aki Jézus Krisztus létezését, tanítását örök jelen idejűvé teszi, aki által ma szólít meg Jézus. És mindehhez az Eucharisztia csodálatos háttér, Benne létezik a jelen, az Isten állandó jelenléte, aki most történik, és ebben kell részesednem, hogy általam váljon a jelen részévé Isten! Királyság, papság, küldetés. Nem vagyok Jézus Krisztus, csupán ember, de emberként nekem is küldetést szán Isten. Feladatot, mi Istentől rendelt feladat, ahogy mindannyiunknak, kik hisszük, hogy az Egy Test részei vagyunk. A Szentháromságos egy Isten munkásai, munkatársai vagyunk. Olyan jó kimondani: vagyunk! Nem vagyok magam, de egy vagyok – Veled, veletek. A pápával, a püspökökkel, a papokkal, a testvérekkel – kikről Jézus azt mondta: „azok a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát” (Lk 8,21). Veletek, általatok van bizonyosságom Istenben. Minden, mi Isten jelenléte bennem, általam és velem, az ebben a misztikus, de érzékeimmel tapasztalható, felfogható, az időben értelmezhető, megfogható, bizonyítható közösségben lesz hitemmé – mely hitről szól fentiekben Pál. Nélkületek káprázat lenne, ahogy Jézus jelenvalósága nélkül csupán irodalmi mű lenne Pál szeretethimnusza.
Istenben építkezünk, Krisztus által lerakott alapokra, ahol mi vagyunk a téglák, és a Szentlélek a habarcs. Áld meg Uram szavaidat, és töltsd meg élettel bennem, bennünk! Ámen:/
