Készület az élet
2Tim 1,1-3.6-12 - Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek - akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok -, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által. Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója. Ezt is emiatt szenvedem, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, s biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig.
Mk 12,18-27 - Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik. Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.” Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?” [Kiv 3,6] Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”
/:Ki Isten kegyelmét bírja, érte vállalt rabságában is szabad, még akkor is, ha rabsága, vállalásának járulékos kényszerűségéből származik. Mert a tanúságtétel áll az első helyen, mely Krisztus keresztjének hordozásában osztozás, az Evangéliumért, az Örömhírért, mely az üdvösségért van, a szeretetben való helytállásért – ezt hallom ki Pál szavaiból. Mit nem ismer fel a világ, mert a világ nem ismeri fel Istent, és pontosan ebből ered annak a rabság élménye, a szenvedésének küzdelme, ki ragaszkodik az igazsághoz, Isten igazságához. De a szenvedés elkerülhetetlen része a feltámadásnak, erre Jézus a bizonyíték. Ha nem így lenne, Isten miért engedte volna meg Fia szenvedését? „Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” [Róm 8,17] Ha hívő vagyok, arról ismerem meg szenvedésem szükségességét, hogy örömmel viselem el, oda helyezve azt Krisztus keresztjének tövéhez, áldozatként.
„Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Kik közé küldte Isten egyszülött fiát? Az élők közé, mert az élőnek kell földi valóságából eljutnia az örök életre. Az élő ember, a változó térben és időben képes tartani a változatlan felé, ami vagy halál, vagy élet. De ezzel lehetőséget kapott a változásra, az üdvözülésre, a tökéletesedésre, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a teljességre. Isten az élet ura, hatalmában van, hogy mije van, felkínálja annak, akit szeret, örökébe fogadva az Embert! Ő, mint, hogy „Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene”, a mindenség Istene, kinek így hatalma van mindenek felett. Ezért hitemben félem Őt. Hogy félelmemben ragaszkodni bírjak Hozzá, szeretetére érzékenységemet el ne veszítsen, eltávolodok a földi dolgoktól, azoktól, mi bűnösségemre emlékeztetnek, bűnre csábítanak. Nem vágyom a világ érdemeit, és csábításait, vagy melyek pillanatnyilag csábítanak is, gyűlöletet keltenek, mit engedek magamnak, hogy egyedül Isten szeretetében lehessek. A jóra és igazra törekszem, mi rossz bennem, megvetem, és attól szenvedek.
Uram, Istenem, ismerd el törekvéseimet, és igazítsd azokat szándékaidhoz, hogy életem Benned legyen, és Te bennem, hogy minden napomat, melyet ajándékul kapok, ajándékul adhassam Neked, mire az fordulójához ér! Ámen:/
