Szeretet az Isten
2Tim 2,8-15 - Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom, amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban levő üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt. Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. Erre figyelmeztess, kérve-kérj mindenkit Istenre. Szóvitát ne folytass; nem jó az semmire, csak a hallgatóság romlására. Azon légy tehát, hogy derék embernek bizonyulj az Úr előtt, olyan munkásnak, aki meg nem szégyenül, s aki helyesen munkálja az igazság igéjét.
Mk 12,28b-34 - Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik a legelső az összes parancs közül?” Jézus így felelt neki: „Az összes parancs közül a legelső ez: „Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5]. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” [Lev 19,18]. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó ekkor azt mondta neki: „Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat -- többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.” Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.
/:A szerető és alázatos Isten, ki a legfőbb parancsba adja az Ő szeretetét, de sietve teszi hozzá az ember, a felebarátom szeretetét is, nem téve a kettő között különbséget.
Ugyanakkor Pál intése, hogy „derék embernek bizonyulj”, nem az emberek előtt, hanem az Úr előtt, „aki helyesen munkálja az igazság igéjét”! Mi a szeretet? Jézus, az Evangéliumok szerint nem volt érzelgős, érzelmes ember, vagy csak nem azok voltak a fontos jellemvonásai? Hiszen a Szentírás nem az embert akarja megmutatni nekünk, hiszen azonos volt minden emberrel, hanem azt a Jézust, aki Isten küldötte, az üzenet hordozóját. Ugyanakkor Isten nagyon tisztában van az Ember jellemével, képességével, hiszen Ő gyúrta, Ő tette olyanná, amilyen, és tisztában van vele, hogy mivé lehet e massza az által, aki benne van az Ő Istenségéből. Úgy tanultam, de úgy is tapasztaltam meg, hogy Isten maga a szeretet, tehát, ha a szeretetre kérdezek rá, akkor Isten ismeretemet boncolgatom. Ha Isten ugyan azt a fogalmat alkalmazza a Vele való kapcsolatomra, mint a felebaráthoz való viszonyulásomra, sőt önmagamhoz való hitelességemre is, akkor azt mondja - üzeni ezzel, hogy Benne kell megteremtenem az egységemet a világgal, a környezetemmel. Nem rajta kívül, nem nélküle, és nem ellenére vagyok, létezem, mozgom, lélegzem, viszonyulok az élethez. Ha ez a legfőbb parancsa, akkor ez a legszentebb dolog, a benne való egységem, és a benne való egységesítése mindennek, ami bennem létezést nyer!
Fel kell tennem a kérdést, a szeretet bírálhat-e? Ha a bírálat önmagam viszonyulása a létezéshez, akkor a bírálat önmagam helyének meghatározása, elrendezése, keresése; a szeretetkapcsolatom érlelése; vagy annak, mi szeretet létemben zavart ejt, annak elutasítása. Jézus azért bírálta azokat, kiket szeretett, hogy tanítson a szeretetre, magam azért tehetem, hogy abba a szeretet parancsba, mit tanított Jézus, bele férjek, ahhoz tartozó lehessek!
Tehát az én szeretetem legelsősorban Isten parancsának elfogadása, annak alárendelésem, annak gyakorlása, az Isten ismeretem és önmagam ismerete – Isten és korlátaim tiszteletben tartásával, és ebből az alapállásból megközelíteni embertársaimat. Minden más érdek, érdektelen e mellett! De, hogy mindebbe vegyül érzelem, érzés? Na és, csak azzal is szolgáljam Istent, ne magamat! Magamat egészen a szeretet szolgálatába állítani, elfogadva – nem elnyomva, mert „amit elfogadunk, csak azt lehet megváltani” (Anselm Grün) – érzéseimet, érzelmeimet, énségemet. Segíts Istenem, hogy úgy tudjak hinni, hogy hitem szeretet hívásodra válaszommá legyen, életemmé, szolgálatommá Neked! Ámen:/
