Isten a törvényében is szeret
1Kir 18,20-39 - Ácháb elküldött Izrael valamennyi fiához, s egybegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyére. Ekkor Illés odalépett az egész nép elé és azt mondta: „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt.” A nép azonban egy szót sem felelt neki. Erre Illés azt mondta a népnek: „Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül: Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak. Adjatok nekünk két fiatal bikát, aztán ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, s vágják darabokra, s tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája: én pedig majd a másik bikát készítem el és teszem a fára, s tüzet szintén nem teszek alája. Hívjátok segítségül isteneitek nevét, én meg majd segítségül hívom az én Uram nevét, s amelyik Isten tűz által meghallgat, az legyen az Isten.” Erre az egész nép azt felelte: „Helyes indítvány!” Azt mondta tehát Illés Baál prófétáinak: „Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát, s készítsétek el -- elsőknek, mert ti vagytok többen --, s hívjátok segítségül isteneitek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.” Miután ők átvették a bikát, amelyet nekik odaadott, elkészítették, s reggeltől délig hívogatták Baál nevét, s azt mondták: „Baál, hallgass meg minket.” De nem jött egy hang sem, s nem felelt senki sem, hiába ugrándoztak az oltár körül, amelyet készítettek. Amikor aztán már délre járt, így gúnyolódott velük Illés: „Hangosabban kiáltsatok, hiszen isten ő!Talán éppen beszélget, vagy a fogadóban van, vagy úton, vagy bizony tán alszik, hadd ébredjen fel.” Hangosabban kiáltoztak tehát és szokásuk szerint késekkel s tőrökkel vagdalták magukat, amíg el nem borította őket a vér. Amikor aztán elmúlt a dél és prófétálásuk közben eljött az az idő, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni, s nem hallatszott egy hang sem és nem felelt és nem hallgatta meg az imádkozókat senki sem, azt mondta Illés az egész népnek: „Gyertek hozzám.” Amikor aztán a nép eléje járult, helyreállította az Úr lerombolt oltárát -- vett ugyanis tizenkét követ, Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez szólt az Úr szava: „Izrael legyen a neved,” és oltárt épített e kövekből az Úr nevében -- s mintegy két barázda széles vízárkot készített az oltár köré, aztán elrendezte a fát, földarabolta a bikát, rátette a fára és azt mondta: „Töltsetek meg négy vedret vízzel, s öntsétek rá az egészen elégetendő áldozatra, meg a fára.” Aztán ismét azt mondta: „Másodszor is tegyétek meg ezt.” Amikor másodszor is megtették, azt mondta: „Harmadszor is tegyétek meg ugyanezt.” Megtették harmadszor is, úgyhogy folyt a víz az oltár körül, s az árok medre is megtelt. Amikor aztán eljött az egészen elégő áldozat bemutatásának ideje, odalépett Illés próféta, s azt mondta: „Uram, Ábrahámnak, Izsáknak s Izraelnek Istene, mutasd meg ma, hogy te vagy Izrael Istene, meg hogy én a te szolgád vagyok és hogy a te parancsodra cselekedtem mindezt. Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem, hogy megtanulja e nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, s hogy te térítetted vissza ismét szívüket.” Ekkor lecsapott az Úr tüze, és megemésztette az egészen elégő áldozatot, meg a fát, a köveket és a port, s felitta a vizet, amely az árokban volt. Amikor látta ezt az egész nép, arcára borult, s azt mondta: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten!”
Mt 5,17-19 - Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.
/:Tegnap a médiában hallottam, hogy megkérdeztek egy papot, hogy ez a mostani árvíz és Isten irgalmas szeretete hogyan egyeztethető össze? Meg az, hogy az Orbán kormányzat kezdete mindig egy árvízhez kapcsolódik. A válasz az volt, hogy a víz megtisztító ereje kegyelem, mit az egyes tragédiákon felül az egész nemzetünkre vonatkoztatva kell szemlélnünk, mely együtt jár áldozattal, szenvedéssel. Megtisztulás az előbbiek nélkül nem lehetséges! Velünk az Isten! Aki az Úr, a mindenség ura, aki a megpróbáltatásokban, a kínokban, a szenvedésekben, az áldozatokban mutatkozik meg, megpróbál, figyelmet követel. Felé kell fordulnunk, ahogy azok az emberek fordultak Jézus felé, akik hallgatták őt ott a Galileai tó partján. Vagy, ahogy magára vonta figyelmüket Illés próféta által az áldozati tűzben.
Figyelmet követelve hívja Isten, az Úr magára a figyelmünket: hinnünk kell törvényeit, amelyek közül egyet sem hallgathatunk el, egyik sem kevesebb a másiknál! Amelyek, csak a legkisebbek, és a legtermészetesebbek az Ő számára, melyeket tartanunk és tanítanunk kellene ahhoz, hogy szeretetében majd boldogok lehessünk! Az Isten szeretete a felebarát szeretetével egy, egyidejű parancs, értelmetlen bármelyiket is a másik elé helyezni, hiszen e kettő egyidejűsége mi minden más törvényt érthetővé, értelmezhetővé tesz. A legtermészetesebb emberi kapcsolat, a házasság is e két törvény egyidejűségére épül: a másikban szeretni Istent, és Istenben szeretni a másikat; lehet-e e kettő között sorrendiséget felállítani? Vagy a másik eset, a pap, a személyében Istennek elkötelezett ember esete. Aki Isten szolgálatára fogadja el Isten meghívását, mely szolgálat az ember szolgálatát jelenti – hogy lehet e kettő között sorrendiséget felállítani, mikor e kettő egymás függőségében van?
Ahogy Isten mindent az Emberért alkotott, úgy az Ember minden cselekedetében az Istennek van teremtve. Szeretetből vagyunk, és ezért szeretetre vagyunk! Semmi nincs önmagában, minden a másikban lesz teljessé; de ami a másik, az Istenben az Én, a vagyok így kap értelmet. És így leszek páratlan, egyedüli Isten szeretetében, aki nem pótolható, ezért kell, hogy a törvényt magam teljesítsem magamban, Isten dicséretére, és a mindeneknek javára.
Ha egy tiszta pillanat van, miben Uram, Istenem, bírni hagyod nekem e gondolatot, add, hogy e pillanat öröklétemmé legyen! Ámen:/
