A szív, mely által Isten szeretete éget ki engem
Ez 34,11-16 - Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat. Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján. Kihozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket az országokból; a saját országukba viszem, és Izrael hegyein legeltetem őket a patakok mentén és az ország minden lakott helyén. A legdúsabb legelőkön legeltetem őket, és Izrael magas hegyein lesznek az ő legelőik; ott fognak megpihenni zöldellő füvön, és kövér legelőkön legelnek majd Izrael hegyein. Én magam legeltetem juhaimat, és én pihentetem meg őket! - mondja az Úr Isten. - Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legeltetem őket.
Zs 22 - Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.
Róm 5,5-11 - a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól. Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
Lk 15,3-7 - Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
/:Isten számol azzal, hogy eltévelygünk, tudja, hogy a jóra vagyunk hajlandók, de mégis a rosszat cselekedjük. Mint a komisz gyermek, ki nem rossz, ki nem akar ártani, bosszantani, de kíváncsisága, tapasztalatszerzése megkívánja tőle, hogy azt tegye, mit tiltanak neki. Hiszem a próféta szavait: az „elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legeltetem őket”, mert szükségem van erre a hitre, nekem, ki elveszettnek, megtévedtnek, sebzettnek, gyengének ismerem magam. És ebben a helyzetemben jól esik a zsoltárossal énekelni, dicsőíteni a pásztort, ki terel, igazgat, kire rábízhatom magamat, életemet, sorsomat, ki nélküle veszendő vagyok.
És bár mindazért, ki magam vagyok, szégyellem magam, mégis, és valóban reményem az, mely felemel, mely nem is az enyém, de Isten szeretete által lett enyémmé! A keresztáldozaton keresztül, a szívén átdöfött által. Mert Isten olyan hatalmas dolgot művelt, hogy Szentfia által állította helyre – gyengeségeim, bűneim ellenére a Vele való békességemet, ami oly csodálatossá és dallamossá, csilingelővé teszi a szót: hogy kiengesztelődés! Megbékített magával, hogy reményem megmaradjon, minden bűnöm ellenére.
Hogy emlékezetet adott Isten az embernek, részem, hogy olyan távolinak tűnik bűntelenségem, homályba veszik, nem is emlék, csak dereng, hogy mikor még vétlen voltam, mikor még őszintén hittem, ott az elsőáldozásom környékén, hogy képes lehetek Istennek tetsző, örömszerző életet élni. És mindennek ellenére mégis megtapasztalhatom, hogy a szívére szorít, melenget, bátorít, örömével örülni enged, sőt azt mondja: „örüljetek velem, mert megtaláltam azt, aki elveszett”!
De hogy magam megtértével be ne teljek, örömöm lehet, mind az, kinek megtértével szembesülhetek: szerelmes örömöm lehet felebarátomban, kinek megtértét ünnepelhetem, kinek hite élvezetemmé lehet! És ez a szerelmes öröm csak és egyedül Istenben lehet teljes! Amiről szeretnék hírt adni, kifejezni, el nem fojtott örömmel örvendezni, magamba ölelni Benne az Istent! Mert ezt az örömet csak az értheti, ki maga már átélte elveszettségét, árvaságát a bűnben. De mennyire szeretném megóvni mindegyiket, ki ártatlanságában „hízott és erős”, látva, hogy milyen nehéz teher e világban egyenes úton járni, el nem tévedni, a szentség tisztaságát megőrizni. Talán ezért is szükség van a megtérőkre, hogy bizalmat sugározzunk, erőt árasszunk azok felé, kik kincsük birtokában vannak még. Mert mindennek ellenére hiszek abban, hogy vannak olyanok, kell lenni azoknak, kiknek élete tisztaságában örök, mert a Kegyelem azt az utat jelöli ki számukra, mely nem biztos hogy könnyebb kereszt!
Istenem, hitemmel tudom, hogy „jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig”! És tudom azt is, hogy minden érzésemben, mi embertársaim szeretetére irányul, a Te kegyelmed árad, téged talállak, és Te akarsz életté lenni. Add meg nekem, hogy soha ne a magam kielégülését keressem érzéseimben, hanem a tőled kapott ajándékokat legyek képes adni, hogy életedet hirdessem. Ámen:/
