Valakivé lenni Isten előtt
1Kir 19,19-21 - Elindult tehát onnan Illés és ráakadt Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántatott tizenkét iga marhával, s maga is egyike volt azoknak, akik a tizenkét iga marhával szántottak. Erre Illés odament hozzá, s rávetette palástját. Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: „Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek.” Ő azt mondta neki: „Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.” Miután visszatért tőle, vett egy iga marhát, levágta, a marhák ekéjével megfőzte a húst, odaadta a népnek, hogy egyenek, aztán felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett.
Mt 5,33-37 - Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: „Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!” [Lev 19,12] Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya [Iz 66,1], se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa [Zsolt 48,3]. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.
/:Van valaki, aki meghív, és egy másik, aki a meghívást elfogadja! Bizonyos vagyok benne, hogy ez a történet megtörténik nap, mint nap, a világ számos részén, csak nem mindig talál egymásra e két ember. Mert ki meghívó, tudatában kell legyen a küldetésének, és kit meghívnak, a meghívásra készen kell álljon! „Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!” [Mt 24,44].
De nem esküvésre hív az Isten, mert az eskü olyan ígéret, amelyben olyanra vállalok kötelezettséget, mi nem az én dolgom, hiszen nem ismerem a jövőt, Isten akaratát, szándékát, azokat a mechanizmusokat, melyek utamban döntésekre kényszerítenek. Nekem válaszom akkor helyes, ha cselekvőn vagyok Istennek igent mondani, mikor az igen a mellette való döntést jelenti, és nemet, mikor a nem a hozzá való hűségemet jelenti. Mely igen és nem, az ott, és akkor, a helyzetben való helyes döntésem; a térben és időben az Isten melletti elköteleződésem. Isten azt mondja: legyél szabad, de mikor szabadságodat élni akarod, mindig kérdezd meg magadtól, hogy mi a szabadság. Az esküben szabadságomban magamat korlátozom. Mit jelent számomra a szabadság? Szabadosságot, vagy szabatosságot? Egy betű az eltérés, de jelentésében annál nagyobb: mert nem mindegy, hogy féktelen, elszabadult vagyok, ösztönös életet élek, vagy pedig korrekt, tudatos, törvények szerint, mely mindenki iránti tiszteletet jelent. Alkalmazkodás, magam számára sem követelek többet, mint másoknak, egyensúly, mely egyensúly teremtés lényege az Isten által meghirdetett szeretet. A Szentírás szerint ez az Isten szabadság fogalmának megfelelő értelmezés. Ami egyben tanúságtétel, ösztönözni a másikat is arra, hogy cselekvésemre hasonló képen reagáljon, s ha nem, hát legyen bűntudata! Az én életem másokat nevel, befolyásol, ez a bűn súlya, de ez a szeretet súlya is! A hatás és ellenhatás, mi úgy tűnik, hogy fizikai törvény, de a természet törvénye valójában, melyet Isten alapozott meg a teremtésben, és melynek felismerésére az embernek képességet adott.
Istenem, ki mindenség Ura vagy, áldj meg, szentelj fel igenjeimre, és nemeimre, hogy életem mindig helyes döntések sorozatává legyen, és így hűséges munkatársad lehessek. Hogy életem téged dicsőítsen! Ámen:/
