Lk 2,41-51- Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk." Ezt felelte: "De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
/:Éreznünk kell, hogy bár három napja keresték, szinte már remény nélküli aggódással, és mégis, mikor rátalálnak Jézusra, nincs bennük harag, düh, káromló gondolat, hanem valami határtalan, végtelen alázat. Talán, mert tudták, hogy Isten gondviselő szeretete óvta őt, mit már korábban is megtapasztaltak szülei, az elmúlt 12 évben? Ugyan akkor Jézus válaszában is érezni, hogy megérti szavaikat, és sajnálattal van, hogy bár nem akart nekik jót, de mert nem értik még őt egészen, ezért szomorúságot okozott nekik. Ez az egymásért felelős szeretet, mely teljes bizalom is. A család egysége, közössége, összetartozása, és meg nem osztottsága még a bajban is átsüt rajtuk. De jó volna, ha mi is képesek lennénk családunkban erre az összhangra. A szavakon túli elkötelezettségre, és biztonságra, mit adhatunk és mit kaphatunk egymástól. A bűnön felül emelkedni bíró szentségi közösség léte! Amelyben az anyai szív a domináns, nem az, hogy milyen karriert tud felmutatni, és nem az, hogy versenyre bírjon kelni a férfi karrierével, hogy bizonyítsa: ő sem kevesebb! Mert az anya nem apa, neki a család meghittségéért, a szeretet összetartó erejének megélésén van hivatása, míg a férfinek a lét biztonságát kell megteremteni, és a kettő az, ami szentségében, hitelességében eggyé forrassza a tettet családdá, szeretet, alázat, állhatatosság, nem engedve a világ torzító hatásainak!
Mária Szeplőtelen Szíve! Te legyél harmóniává családjaink életében! Ámen :/
