Érzőn élő kapcsolatban Istennel
Sir 48,1-14 - Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló, - a szava lángolt, mint a fáklya -, éhínséget hozott rájuk, és megfogyatkozott a száma azoknak, akik gonosz akarattal bosszantották, és nem tudták szívlelni az Úr parancsait. Az Úr szavával elzárta az eget, és három ízben tüzet hozott le az égből. Ilyen dicső volt Illés a csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan, aki felhoztál megholtat az alvilágból, a halál sorsából az Úristen igéje által, aki romlásba döntöttél királyokat, játszva megtörted hatalmukat, és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket, aki ítéletről értesültél Sínai hegyén, és megtorló büntetésekről a Hóreben, aki királyokat kentél fel megtorlásra, és prófétát tettél meg utódodnak, aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin, akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit! Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek, mert mi élünk ugyan életünkben, de halálunk után ilyen nevünk nem lesz! Miután Illést a forgószél elrejtette, Elizeus telt el szellemével. Nem félt fejedelemtől életében, és senki sem múlta felül hatalomban. Semmi sem volt számára lehetetlen, sőt még holttestében is prófétai erő lakozott.
Mt 6,7-15 - Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt. Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.
/:Jézus, ott, a Hegyi beszédben tért ki az imaélet szerepére; tanít, hogy hogyan imádkozzunk helyesen – magunkért, egymásért. Az országról beszél – ahova, mint tudjuk, előre megy, hogy helyet készítsen nekünk -, amelyet megígér, de amelynek építésén már most, már jelen életünkben magunknak kell elkezdenünk munkálkodni („Az Atya ránk bízza a feladatot, hogy már itt a földön megkezdjük a Mennyek Országának építését, melyet a Fiú nyilatkoztatott ki, s amely az idők végezetén nyeri el teljességét.” /II. János Pál pápa/), már rá kell készülnünk, de készületünkből, számításunkból ne hagyjuk ki az Atyát, aki mindannyiunk Atyja, akivel szóba kell állnunk, akivel szóba állhatunk, aki részünkké akar válni. Mert, bár a mennyekben van, rejtőzködik, de mégis jelen van, életünk része, akitől függünk, akinek kezében van létezésünk szándéka. Ő akarja, hogy legyünk, Ő teremti meg létezésünk feltételeit – magára vállalva azt, hogy a mi gondunk legelőbb a békességszerzés, a megbocsátás legyen, amihez az Atya szívesen társul, hiszen feltétele annak, hogy Isten velünk is irgalmas lehessen! Ott van az Isten országa, ahol állandó jelenlétünk Ő, amit az imádság valósíthat meg! Az a Jézus tanítja ezt nekünk, aki a prófétánál is nagyobb, és még keresztelő Jánosnál is nagyobb, aki az Atyával egylényegű, akiről éppen ezért mondhatjuk - ahogy Illésről mondja Sirák fia: „Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek, mert mi élünk ugyan életünkben, de halálunk után ilyen nevünk nem lesz!” De Vele ülhetünk egy asztalhoz! Ha imádságunk több annál, mint szó, ha megéljük a szót, ha az imádságot Jézus tanítása szerint, személyes kapcsolatunkká teszünk az Atyával!
Amikor Jézus az imádságban az Isten országáról beszél, akkor valójában arra „a valódi életre utal, amelyet érdemes élni. Csak akkor van értelme az örökkévalóságnak, ha már most megtanulunk hiteles módon élni. Milyen az a valóban örök élet, amelynek a halál nem tud kárt okozni? Jézustól hallottuk rá a választ. Csak az adhat támaszt életünknek a halálon is túl, aki maga az Élet. Már a görög filozófia szerint is az ember csak akkor találja meg az örökkévalóságot, ha olyanhoz ragaszkodik, ami elpusztíthatatlan, mint az örökös igazság. Mi Istenbe, a feltámadt Jézus Krisztusba kapaszkodunk, aki maga az Élet.
Ismerni a Szentírás szerint az a mód, hogy eggyé válunk a másikkal. Életünk csak akkor válik hitelessé és örökkévalóvá, ha megismerjük Őt, aki minden élet forrása. Jézus arra szólít fel bennünket, hogy legyünk barátai, ismerjük meg egyre jobban, éljünk párbeszédben vele.” – mondta a Szentatya, a nagycsütörtöki szentmisében.
Jézus Krisztus a titka országlásunknak, Ő vezet el bennünket az Atyához! Amihez nem erő kell, hanem alázat; amihez nem önmegvalósítás kell, hanem szeretet; amihez nem akarat kell, hanem szelídség, és mind ez, Istennek szolgáló, állhatatos hitből fakadjon, ami imádság nélkül nem lehetséges! Rólad elmélkedni Istenem engedj, hogy közeledbe férkőzhessek, míg nem imádságra nyíljon ajkam, szívem és lelkem, hogy lényegemmé legyél! Tölts be egészen, hogy életem legyen imádsággá, és imádságom életté. Ámen:/
