Itt az ideje lelkünk, nemzetünk megújítására
2Kir 17,5-8.13-15a.18 - Keresztülvonult ugyanis az egész országon, felment Szamaria ellen, három esztendeig ostromolta és Hósea kilencedik esztendejében bevette az asszírok királya Szamariát s elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket. Az történt ugyanis, hogy Izrael fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom földjéről s a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből s más isteneket tiszteltek s azon nemzetek szertartásai szerint jártak, amelyeket az Úr elpusztított Izrael fiai és Izrael királyai színe elől, mivel hasonlóképpen cselekedtek, Figyelmeztette erre az Úr Izraelt és Júdát minden prófétája és látnoka által: „Térjetek vissza nagyon gonosz útjaitokról s tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat teljesen azon törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam s amint nektek szolgáim, a próféták által meghagytam.” Ám ők nem hallgattak rá, hanem megkeményítették nyakukat atyáik nyakassága szerint, akik szintén nem akartak engedelmeskedni az Úrnak, Istenüknek. Elvetették törvényeit és szövetségét, amelyet atyáikkal kötött s figyelmeztetéseit, amelyekkel figyelmeztette őket s a hiábavalóságokat követték s hiábavalóságokat cselekedtek és utánozták a nemzeteket, amelyek körülöttük voltak s amelyek felől azt parancsolta nekik az Úr, hogy ne tegyenek úgy, mint ahogy azok cselekedtek. Ezért igen megharagudott az Úr Izraelre s eltávolította őket színe elől, úgyhogy nem maradt meg csak Júda törzse. -
Mt 7,1-5 - Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.
/:„Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket.” Elítéltek bennünket. Trianonra utalva mondom ezt, és nemzetünkre. Kik Szent István király nemzetsége vagyunk, és kiknek kezében van az ősök, királyunk által meghagyott Isten üzenete, amit elfelejtettünk, nem vettünk komolyan, de még ma sem veszünk komolyan! Hát hogyne vonnánk magunkra a büntetést Istentől, aki küzd, harcol értünk, hogy visszataláljunk Hozzá. Mert „az történt ugyanis”, és sajnos ez nem múlt idő, sokkal inkább jelen, hogy nemzetünk „fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen”! „Ezért igen megharagudott az Úr” a Magyar nemzetre, „eltávolította őket színe elől, úgyhogy nem maradt meg csak … törzse.” Mert, miért ne lennénk oly kedvesek Istennek, mint Izrael népe? Sőt! Ha büntetése mind máig el nem évült, azt kell, hogy észrevegyük, hogy náluknál kedvesebbek vagyunk, mert még mindig nem adta fel reményét bennünk! De jaj, el ne jöjjön az idő ránk, mikor már reményét veszti bennünk! Hát ne azt átkozzuk, ki vesztünkre tört, ki csupán Isten akaratát végrehajtani volt hivatva. Mert, ugye, mai napig érthetetlen és vitatott polémia annak oka, hogy mind ez miért történt meg velünk, s csak próbáljuk másra kenni bajaink okát, de mind a mai napig nem tartottunk önvizsgálatot, mely nemzetünket átvilágítaná, és visszafordítaná a helytelen útról! Legyen ideje már, míg nem lesz késő! Hát, „vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát”, ki magam is vagyok, s kinek magunkban kellene vizsgálat alá venni vétkeinket, egyenként, személyünkben felelősségünket számba venni, bűnbánatot tartanunk, hogy ne egymásra mutogassunk, vagy múltunkba visszamutatni. Magunk létét kell felmérni, és irányunkat közös ügyünk érdekébe fordítani, melyre Isten szólít, kér, könyörög nekünk. Hát nemzetünk keresztjét öntözzük bűnbánó könnyeinkkel, míg nem új életre nem fakad, melyet Szűz Mária velünk akar! Mikor már megérünk majd arra, egy nemzetként kiengesztelődést kell tartanunk, hogy aztán fordíthassunk szekerünk rúdján, Isten kegyelmével egységben! Kezdjük el, már pontosan itt az ideje, hogy azt mondjuk: „megbűnhődte már e nép”! Vegyük elő Szent István intelmeit, törvényeit, és kérdezzük meg, mit vétettünk Isten ellen?
Istenünk, légy nemzetünk bölcsességévé, Szent kegyelmed ereje legyen úrrá széthullott, és széthúzó, ösztövér természetünkön, hogy az alázatos szeretet váltsa fel azt. Add, hogy hitünk legyen jövőnkben, és hogy e természetünk tudatos nevelésével lábaljunk ki a jelenből, a Te dicsőségedre! Ámen:/
