Nem szólni, de áldani
2Kir 25,1-12 - Ezért aztán az történt, hogy uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedik napján felvonult Nebukadnezár, Babilon királya és egész serege, Jeruzsálem ellen, és körülvette a várost és ostromműveket épített köréje. Így tartották elzárva és körülvéve a várost Cidkija király tizenegyedik esztendejéig, a hó kilencedik napjáig, úgyhogy a városban elhatalmasodott az éhség, s nem volt kenyere a föld népének. Ekkor rést ütöttek a városon, mire éjszaka az összes harcos futásnak eredt, azon a kapun át, amely a két kőfal között, a király kertje mellett van (a kaldeusok körös-körül megszállva tartották a várost). Így futott el Cidkija is, azon az úton, amely a puszta mezőségére vezet. Ám a kaldeusok serege üldözőbe vette a királyt és Jerikó síkján utol is érte. Ekkor az összes harcos, aki vele volt, elszéledt s magára hagyták. Megfogták tehát a királyt és elvitték Babilon királya elé, Reblátába. Miután az ítéletet tartott felette, Cidkija fiait szeme láttára megölette, aztán szemét kivájatta, őt magát láncra verette, s elvitette Babilonba. Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, azaz Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében eljött Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája Jeruzsálembe és felgyújtotta az Úr házát és a király házát és Jeruzsálem házait és minden házat elégetett tűzzel. Jeruzsálem falait körös-körül lerombolta a kaldeusok egész serege, amely a testőrök kapitányával volt, a nép maradékát pedig, amely megmaradt a városban, valamint a szökevényeket, akik átszöktek Babilon királyához, meg a többi népet elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, csak a föld szegényeiből hagyott ott néhány szőlőművest és földművest.
Mt 8,1-4 - Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt. És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!” Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az mindjárt megtisztult a leprától. Ekkor Jézus azt mondta neki: „Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49] és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.”
/:Mit számít leprás, vagy bűnös vagyok-e? Csak akarnom kell, hogy megváltson Jézus! Mi magamnak nem sikerülhet! Magam bizony nem bírok uralkodni magamon. Kérnem kell az Ő segítségét, ne akarjak mindent a magam erejéből megoldani, nem vagyok rá képes! De Jézus segítségére merjek hagyatkozni. „Ha akarod, megtisztíthatsz engem”! De én akarom eléggé a megtisztító kegyelmét? Kérdeznem sem szabad, csak akarnom! Végig fut hátamon a verejték, szemem könnybe lábad, már azt hiszem hatott rám, az érzés elég nekem? Vagy a mindvégig tartó kegyelmére vágyok? Ami nem mulandó, ami minden reggel, már ébredésemkor ott ül ágyam szélén, hogy megáldjon, felkenjen az aznapra érvényes szeretetének hűségével, és a szolgálat erejével? Hogy mikorra gondolatom szeretteimet eléri, már Vele mondjak értük köszönetet, és velük áldást.
Nem akarom elengedni őket, egyiket sem, mindannyiukat Benne kiteljesedő, és minduntalan megújuló szeretettel akarom szeretni, nem önzéssel, de hálával, és a megajándékozottság élményével.
Add Uram, hogy soha ne kételkedjek kegyelmedben, és általad önmagamban, hogy képes lehetek tiszta, életszentségre törekvő szeretettel szeretni mindeneket, mit nem kell titkolni mások elől, csak őriznem mások elöl, és mindezekért képes legyek áldozatot bemutatni - hozni eléd, mely méltó a Te tiszteletedre, hogy ez lehessen Neked szentelt szolgálatommá! Ámen:/
