Őszinte eltávolodás a magam féligazságaitól - Bírám legyen az Ég
Ám 7,10-17 - És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: „Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét! Azt mondja ugyanis Ámosz: „Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!” Á- moszhoz pedig így szólt Amaszja: „Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!” Fe- lelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: „Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek. De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: „Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!” Most pedig halljad az Úr szavát: Te így szólsz: „Ne prófétálj Izrael ellen, és ne fakadj ki Izsák háza ellen!” Ezért így szól az Úr: „Feleséged a város paráznája lesz, fiaid és leányaid kard által hullanak el, földedet kötéllel felmérik, és te tisztátalan földön halsz meg, és Izraelt országából fogságba hurcolják!”
Mt 9,1-8 - Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába. Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: „Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.” Erre íme, egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: „Ez káromkodik.” Jézus látta gondolataikat és így szólt: „Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben? Ugyan mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj föl és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani - s ekkor a bénához fordult -: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az fölkelt és hazament. Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
/:Nem tudok szabadulni attól, hogy Izrael népe és a Magyar nép sorsa között ne keressek párhuzamot. A sors, mely Isten kezében van, elkerülhetetlen, érdem szerinti.
Egy szimpóziumon elhangzott Reinhard Marx, müncheni érsek szavai: „Mivel a szeretet egyetlen valódi forrása Isten, így ... az ember nem saját maga teremtője. … A társadalom nem alapulhat pusztán jogosultságok és kötelezettségek rendszerén, át kell hogy hassa az ajándékozás, az önkéntes jóakarat szelleme. Ámosz jövendöléséből, mi az, ami nem történt meg nemzetünkkel? És miért van az, hogy ezen nem gondolkodik el senki?
De maradjunk az egyén üdvösségútjának elmélkedésénél. Tegnap egy beszélgetésben éltes korú asszony vélekedett úgy - mikor a hitről volt szó, hogy mindegy miben hisz az ember, csak higgyen, és nem volt vallásában közömbös e társaság. Megdöbbentett, és megbénított e vélekedés, de mert nem voltak ismerősök, vehemenciámat visszafogtam, direktben rá, nem reagáltam. De együgyűsége, kimondva végtelenül károsnak hatott a beszélgetés résztvevőit tekintve, hiszen senki sem volt, ki ismerősei közül helyére tette volna vélekedését. Magam úgy vélem, hogy minden hit, ami nélkülözi az Istenhitet, tévedés, és mint tévedés, csupán önámítás, önbecsapás, vagyis önimádat torzult kifejezése. Az Ember nagy tévedése, ha hite nem szereteten alapszik, igaz és valóságos szereteten. Egy éve jelent meg XVI. Benedek pápa Caritas in veritate kezdetű szociális enciklikája, amelyben a Szentatya „az igazság helyett a szeretetet állította a társadalmi tanítás középpontjába” (Mike Károly, a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója).
A kérdés az, hogy magam, már XXI. századi ember, képes lehetek-e a szeretet olyan fokát - magaslatát megélni, mely hitemből fakad, és Isten számításait beteljesíti? Ha elfogadom azt, hogy nincs, nem létezik általános ember típus, mert minden ember egyéniség, akkor ki kell jelentenem, hogy ha hitében képes a megváltás művét beteljesíteni az egyén magán, vagyis egészen alávetni magát Krisztus tanításának, azaz, megtérni minden katarzisában, akkor lehetséges! Lehetséges az, hogy megvalósuljon már itt a földön Isten országa! De magamban kell hordoznom ezt a felismerést, és utat nyitni, hogy megszülessen és eltöltsön, majd megélésében tanúságot tenni arról, hogy van üdvösség, lehetséges az ember örök életre való alkalmassága, melyben a maga erőfeszítése párosul Isten irgalmas szeretetével! De persze, ha rossz úton járok, ahol a magam erőlködése nem találkozhat az isteni kegyelemmel, mert én kitérek előle, akkor ez az állításom hitében elsorvad.
Uram, Istenem, az önámításaimtól, a tévelygő igazságaimtól, a hamis képzeteimtől, jó szándékú butaságaimtól ments meg! Ne hagyj magamra, hogy levemben fortyogjak, míg oda nem kozmálok. Ámen:/
