Szeretni tettetés nélkül, az Úrnak szolgálva
Róm 12,9-16b - A szeretet legyen tettetés nélkül. Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz. Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, résztvevők a szentek bajaiban; gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! Ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt: nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében [Péld 3,7]!
Iz 12,2-6 - Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.” Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: „Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!”
Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.
/:A fogantatás öröme, micsoda öröm a családban. Hát még akkor, ha vágyva vágyják a fogantatást, de már sok ideje csalódottság előzi meg. Ezt az élményt férfi létemre is megélhetem, mikor minden reggel úgy élem meg az ébredést, mint csodát, mint egy új remény fogantatását. Mikor rádöbbenek, hogy megint meghívást kapok Istentől, s bár reménytelen, hogy magam többet használhatok e nappal, mint a korábbiakban, és akkor Rá tekintve Istenre, mégis ki tőr belőlem: „bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem!” És e bizalom mellett minden gondom, kishitűségem, sikertelenségem eltörpül, elenyészik. Mert van már egy célom, hogy képes legyek annak a gyakorlatias szeretetnek a megvalósítására, megélésére, amire Pál e mai szavaiban szólít meg. Mert rájövök, és átélem, hogy mennyire képtelen vagyok tettetés nélkül szeretni. Nem magam örömére, kiteljesedésére, önzésére, vagy hasznára, hanem jóságból. Istennek tetsző jóságból szeretni, odaajándékozni magamat, ami anyagi biztonságom, jólétem, szükségleteim, sikereim, erőm, időm, vágyam, terveim, szándékaim, önzésem egy darabja. De mind ezt, azzal az örömmel tenni, hogy az Úrnak szolgálok! Függetlenül a másik ember iránti érzéstől, vágytól, utálattól, sőt mindezek ellenére! A másik ember számára életté lenni! De magamat úgy adni, hogy közben nyitott legyek annak a számára, aki magát, általam akarja az Úrnak oda szolgálni, vagyis értsem, érezzem, és elfogadjam azt, amit kaphatok Istentől. Mind ez, hogy teljesülhessen, ismerve magam a csodával egyenértékű, de hitemet és reményemet Istenbe helyezem. Rád bízom magamat Istenem! Megpróbálok arra koncentrálni, hogy halljalak, és hallgassalak ma, hogy cselekedeteimet ne az akaratom irányítsa, hanem a Te akaratodnak bírjak engedelmeskedni. Olyan csodálatosak azok a szavak, gondolatok, melyek Máriából kifakadnak Erzsébet inspirálására, az a végtelen, de tudatos alázat, engedelmesség Isten iránt, mély elmélkedésre valók. Megpróbálok visszatérni még ma ezekhez az olvasmányokhoz, szükségem van rá, hogy valami e szavak nyomán elinduljon bennem. Mária, Erzsébet, legyetek velem, és közbenjáróim, hogy megkapjam azt a kegyelmet Istentől, mi szükséges ahhoz, hogy tettetés nélkül, szerényen, és engedelmes alázattal tudjak szeretni, ne csak ma, hanem minden nap, egyre tökéletesebben! Ámen:/
