Megragadni a jelent, esély az életre!
Ef 2,19-22 - Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.
Zs 116 - ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad!
Jn 20,24-29 - Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.”
/:Kibogozhatatlan egységben vagyunk jelen, és bennünk a múlt és a jövő egyesül, míg mi, még a jelent sem vagyunk képesek megragadni. Valahogy állandóan kicsúszik kezünkből. Ezért van szükségünk a szakrális világra, hogy az, mindezek ellenére békességet, megnyugvást, eligazodást, és rendet teremtsen bennünk. Tehát természetünknek, hogy része a szakralitás, a világ rendjének eltervezett igazságában, az arra van, hogy kiterjessze képességeinket, az időtlen jelenlét felé. Ez az állandósult jelenlét meghatározója értékelvűségünknek. Ahol a pillanat értékét az öröklét értékébe helyezi, átminősítve értékrendünket, azzal, hogy Jézus Krisztus jelenérvényűségét örökérvényűvé teszi. Istenélményünket ez a Jézus Krisztus garantálja, aki feltámadott, és beteljesítette a jövendöléseket, sőt, napjainkban is beteljesíti!
A történelemben itt áll mellettünk Tamás, aki minden kétségünket, kételkedésünket már megvalósította, és elértéktelenítette, hogy hitünk erejét teljes mértékben a magunk megváltásélményére fordíthassuk. A múlt bizonyosságait hitünk ülteti a jövőbe vetett reményünkbe, aminek megélése, cselekményeink, cselekedeteink - tanúságtételeink – által válik nevelőhatásúvá, élménnyé mások számára. Így leszünk közösséggé, amely közösség Krisztus Egyháza, melyben a Szentlélek ereje érthetővé lesz, és visszaható gerjesztője, kovásza mindannyiunk reménységének, befolyásoló-tényezőnknek. Ezért van az, hogy bármit is teszünk, ha azt, Istenre hagyjuk, Istenben elengedjük magunktól, még jóvá is lehet, hiszen azt, akkor már Isten végtelen szolgáló szeretete az, ami működteti. Ennek felismerése az, ami szabadságunkat állandósítja, és jóra való képességünket átemeli gyöngeségeinken. Vagyis, az Istenhit nélkül az élet sorvadás, állandó fogyatkozás, míg Istennel az állandósult kiteljesedés.
Istenem ezért akarok Veled lenni, létezni, lélegezni, hogy minden levegővételem az élet magamba szippantása legyen, mely életkedvvel tölt el, bizalommal és reménnyel Benned. Imádsággá lenni, hogy az imám Benned egyesítsen bennünket, akik egymás hiányától szenvedünk, mert megbélyegeznek bennünket korunk szexuális tévelygései, túlkapásai, melyek már az őszinte érzéseket is minősíteni akarják. Benned nyerhessem vissza bizalmamat ebben a világban, melyet Te jónak és szépnek, számunkra élhetőnek teremtettél! Ámen:/
