Szívemhez szólsz, én szívemet adom
Oz 2,16.17b-18.21-22 - Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek; és visszaadom neki attól kezdve szőlőit, és Ákor völgyét, a remény kapujául, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött. Akkor majd - mondja az Úr - „Férjem”-nek hív ő engem, és nem mond többé „Baál”-nak. És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.
Mt 9,18-26 - Amíg ezeket mondta nekik, íme, odajött egy elöljáró, leborult előtte és azt mondta: „A lányom most halt meg, de gyere, tedd rá a kezedet és élni fog.” Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival. És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: „Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.” És abban az órában meggyógyult az asszony. Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt: „Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik.” De azok kinevették. Mikor kiküldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt. Ennek a híre elterjedt azon az egész vidéken.
/:Egyedül, ha hitemet látja, az indítja meg Isten irgalmát! Készen vagyok rá, hogy kivigyél Uram, a pusztába, hogy lelkemre beszélj. Hogy eljegyezz magadnak örökre, igazsággal és törvénnyel, hűséggel, hogy megismerjelek, és megvalljalak, hogy csodatetteidet felismerjem, hogy csodatetteidben felismerjelek, hogy csodatetteidben hinni tudjak!
Uram, Istenem! Köszönöm ezt az új napot, amit meghívásodként élhetek meg. Köszönöm, hogy örökkévalóságodból egy újabb kis időt mersz rám bízni. Add meg, hogy ma minden vágyamat, érzésemet, gondolatomat, kedvemet, Beléd tudjam fonni. Hogy ami nekem jutalmam, az Neked örömödre legyen, akarom, hogy szolgálatodat teljesítsem alázattal, szelídséggel, és engedelmességgel.
Köszönöm, hogy bizalmadat helyezed belém, hogy a mai napot újra megélhetem a Te szeretetedben, hogy dicsérni, áldani, magasztalni lehetek képes. Kérlek, szentelj fel e napra, áldj meg, hogy mit ajándékodként élvezhetek, örülhetek, üdvösségemre legyen, és szeretteim üdvösségét is szolgálja. Kérlek, legyél egész napon társam, és szentangyalaid vezessenek olyan úton, ahol szeretetedet ajándékozhatom azoknak, kiknek szükségük van Rád. Sokszor van az az érzésem, mennyivel könnyebb lenne téged szolgálni, ha izolálni tudnám magamat tőled. Hogy ne a magam kedvében járjak, hanem a tiedben, és még kétség se férjen ahhoz, hogy magam vágyát kergetem. Hogy ne engem lássanak, hanem téged. De ugyan akkor tudom, hogy Te azt akarod, hogy mi egymás számára legyünk üdvösség szerzők, Te Általad, Te Benned, és Te Veled. És, hogy én is, ki teljesíteni vágyom szándékodat, hitem által cselekedjek, kiimádkozva magamból kétkedéseimet, önzésemet, testiségemet; ahogy tegye ezt az is, kinek számára adhatlak téged. De, ha a világ, vagy a másik nem képes oly tisztán fogadni, ahogy adni tudom, az ne törje meg lendületemet, az én hitemet, az én üdvösségre vágyó szeretetemet, mi Benned akarja kiforrni magát! Csak bírjak általad úgy szeretni, ahogy Te szeretetre késztetsz engem: tisztán, igazan, és mérték nélkül. Ámen:/
